Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Szeptember 23-a, szerda az őszi napéjegyenlőség dátuma. Az északi féltekén az ősz, a délin a tavasz beköszönte.
Mi történik ősszel? A fák elkezdik lehullatni a levelüket, hogy megváljanak mindattól, ami már nem szolgál a számukra. Energetikai és spirituális szinten itt az ideje, hogy ami már nem szolgálja az életünket, azt elengedjük.
Mindenki másra figyel, mindenki mást vesz észre, mindenkinek más fontos, kinek-kinek milyen a tudatossági szintje. Ki kit és mit sértett meg, mi az, ami felháborító és tarthatatlan.
Egyik és másik tábor, mert az ember ahhoz van szokva, hogy ha törik, ha szakad – valamelyik FÉL mellett állást kell foglalnia. Vajon kinek van igaza? Mindenkinek megvan a saját szempontja…
Előfordul, hogy a mélységekig kell eljutnunk, vagy történik valami valóban sorsfordító esemény az életünkben, amikor rájövünk, hogy nem ezért jöttünk…
Követelünk ezt-azt… Nyilatkozatok, felszólalások, állásfoglalások, híradások… Követelhetjük – mégis a saját békénk érdekében talán célravezetőbb, ha kérjük, javasoljuk, esetleg mi magunk másképp csináljuk…
Gyönyörűséges szakrális nyelvünk, a magyar minden ízében, elemében, különleges egyediségében az egyik legnagyobb mesterünk. Persze csak akkor, ha erre odafigyelünk.
Megérkeztünk a Földre, az általunk kiválasztott testbe, a tökéletes időpontban, a számunkra legmegfelelőbb helyre. Annyira belemerültünk ebbe az inkarnációba, hogy minden előzményt elfelejtettünk, mintha nem is lett volna számos előző életünk, és mindegyikhez külön-külön saját élettervünk. Olyan volt ez a Földre születés, mintha egy nagy furkósbottal fejbe vágtak volna – és jött a totális amnézia.
Hát persze. Ilyenkor, Advent közeledtével valami különleges érzés kerít bennünket hatalmába, gyűjtés, jótékonyság, adományozás, hála…
Az úgy volt, hogy éppen jöttem ki az uszodából, és egy csodálatos szivárványívet pillantottam meg. Annyira gyönyörű volt, hogy szerettem volna megmutatni mindenkinek! Körülnéztem, hol van mindenki, és csak egyetlen hölgyet láttam, aki lehajtott fejjel cipelt egy nagy dobozt... Úgyhogy inkább a szivárványt csodáltam.
Érted van minden, ami veled történik – nem ellened. A te fejlődésed érdekében vesznek körül az életed szereplői – lehetnek ők számodra kedvesek vagy veled ellenségesek. Hogy miként érzékeled őket, milyen hatást váltanak ki belőled a velük kapcsolatos események, helyzetek, azok csupán te emlékeid alapján ismétlődő ítéletek és vélemények.
Lehet, hogy olykor büntetésnek látod, nem érzed ott jól magad, nem is érted, mit keresel ott – mégis jó, hogy ott vagy, ahol vagy.
