Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Rendkívüli – mondhatjuk, mégsem renden kívüli, ellenkezőleg. Még az Univerzum tökéletes rendjében is ritka napnak lehetünk tanúi: a következő és egyben az ez évi utolsó 10 milliószoros nap éppen vasárnapra esik, éppen mindenszentek napjára, ami pedig megelőzi az ún. halottak napját.
Szeptember 23-a, szerda az őszi napéjegyenlőség dátuma. Az északi féltekén az ősz, a délin a tavasz beköszönte.
Mi történik ősszel? A fák elkezdik lehullatni a levelüket, hogy megváljanak mindattól, ami már nem szolgál a számukra. Energetikai és spirituális szinten itt az ideje, hogy ami már nem szolgálja az életünket, azt elengedjük.
Ez az, amire az MI, vagyis a mesterséges intelligencia nem képes. Nem képes árasztani magából a szeretetet. Mert nincs benne szeretet. Többek között ez különbözteti meg tőlünk, akik viszont képesek vagyunk erre. Mi vagyunk ugyanis a szeretet.
ITT HALLGATHATOD MEG.
Jó néhány éve orvosi vizsgálatra mentem, a lehető legrosszabb kilátásokkal. A vizsgálatnak több fázisa is volt, az utolsó ráadásul olyan intézményben történt, aminek már a neve is – ha úgy tetszik – aggodalmakra okot adó…
Ki veszi ezt komolyan? Azt, ami van. Amit valóságnak érzékelsz, az a te valóságod. A saját emlékeiden, programjaidon, sémáidon keresztül látod. Én pedig más valóságot látok. Szintén a sajátomat.
Már-már mulatságos az a nyelvi, vagy talán inkább félelemből táplálkozó „lelemény”, hogy bizonyos kényes információkat az „ablakon fújt be a szél”, de akár még rejtélyesebb módon: adatszivárgás történt.
Szerepet játszik ő is ebben a földi életben, mégpedig azt a szerepet, amit ő maga egy sokkal magasabb dimenzióban lélekként elvállalt.
Az Isten adta energiaforrások közül a fizikaiak foglalkoztatják inkább az embert. És hol marad az életenergia? A legmagasabb rezgésű perspektíva?
Ugye, hihetetlen, ami manapság körülvesz minket? Mintha minden érték semmivé válna, az emberség fogalma kiüresedne, a szeretet, az együttérzés nem is létezne.
