Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Ez az, amire az MI, vagyis a mesterséges intelligencia nem képes. Nem képes árasztani magából a szeretetet. Mert nincs benne szeretet. Többek között ez különbözteti meg tőlünk, akik viszont képesek vagyunk erre. Mi vagyunk ugyanis a szeretet.
ITT HALLGATHATOD MEG.
Jó néhány éve orvosi vizsgálatra mentem, a lehető legrosszabb kilátásokkal. A vizsgálatnak több fázisa is volt, az utolsó ráadásul olyan intézményben történt, aminek már a neve is – ha úgy tetszik – aggodalmakra okot adó…
Ki veszi ezt komolyan? Azt, ami van. Amit valóságnak érzékelsz, az a te valóságod. A saját emlékeiden, programjaidon, sémáidon keresztül látod. Én pedig más valóságot látok. Szintén a sajátomat.
Már-már mulatságos az a nyelvi, vagy talán inkább félelemből táplálkozó „lelemény”, hogy bizonyos kényes információkat az „ablakon fújt be a szél”, de akár még rejtélyesebb módon: adatszivárgás történt.
Szerepet játszik ő is ebben a földi életben, mégpedig azt a szerepet, amit ő maga egy sokkal magasabb dimenzióban lélekként elvállalt.
Az Isten adta energiaforrások közül a fizikaiak foglalkoztatják inkább az embert. És hol marad az életenergia? A legmagasabb rezgésű perspektíva?
Ugye, hihetetlen, ami manapság körülvesz minket? Mintha minden érték semmivé válna, az emberség fogalma kiüresedne, a szeretet, az együttérzés nem is létezne.
Mindannyian mesterek vagyunk. A Földre születésünk előtt egyezséget kötöttünk az életünkben megjelenő lelkekkel: egymást tanítjuk folyamatosan. A mester ugyanakkor nem feltétlenül a pozitív oldalát jeleníti meg. Előfordul, hogy éppen azzal tanít, hogy így ne tedd.
Csoda dolgok történnek mostanában. Hihetetlenek. Szinte csupa olyasmi, amihez kevés a képzelet. Soha nem látott és tapasztalt végletek, szélsőségek, ellentétek.
