Blog

Lehetséges, hogy nem vagyunk teljes mértékben tudatában ennek, de az űrben élünk. Olyan bolygón élünk, amely az űrben lebeg. A Föld különleges űrhajó.
Nagyon fontos, hogy tudomást vegyünk erről.

...continue reading "Becsülünk, és köszönjük, Anyaföld!"

A Húsvét ünnepe a mindenfajta elnyomás és rabszolgaság alóli felszabadulás ünnepe, legyen az lelki, szellemi, érzelmi vagy fizikai, de akár társadalmi is. 

...continue reading "LEHETŐSÉGÜNK AZ ÚJJÁSZÜLETÉSRE"

Április 7. az Egészség Világnapja. Szeretnék veled együtt gondolkodni az egészség fontosságáról, nem csak a fizikai, hanem a spirituális egészségről is. Elsősorban azonban azt szeretném tudatni veled, hogy lehet az egészség a boldogság és a belső béke elérésének eszköze.
...continue reading "ÚT AZ EGÉSZSÉGHEZ, A BOLDOGSÁGHOZ ÉS A BELSŐ BÉKÉHEZ"

Nem véletlen, hogy a Boldogság Világnapja egy nappal előzi meg a Down-szindróma Világnapját. És tudjátok, hogy miért? Mert nincsenek a világon boldogabb emberek, mint ők.

Néhány éve az egyik világ körüli utamon olyan iskolákat látogattam meg, ahova Down-szindrómás és más, eltérő képességű gyermekek járnak. Ott tanultam meg, hogy ezek a gyermekek valóban boldogok és az iskoláik olyanoknak fogadják el őket, amilyenek. Mi azonban „normál” iskolákba járunk, és az idő legnagyobb részében boldogtalanok vagyunk. Ez valami ellentmondás.

Sok szülő, akiknek Down-szindrómás gyermeke van, nem boldog, azt hiszik, hogy balszerencsések, hogy ez sok nekik, panaszkodnak, hogy mit kell átélniük, és ezt a terhet egyedül kell viselniük.

Van valami, amit meg kell értenünk: ha mi nem vagyunk boldogok, a gyermekeink sem lesznek azok. Elsősorban magunkra kell gondolnunk. Nem arról van szó, hogy egoisták lennénk, hanem arról, hogy a példánkkal tanítunk, és a gyermekeink megfigyelnek minket, nem hallgatnak ránk, és érzik, hogy ha nem vagyunk jól. Ezért olyan fontos, hogy elfogadjuk magunkat, bízzunk a saját lényünkben és legyünk boldogok. Garantálom, hogy így minden sokkal könnyebb lesz.

Nemrégiben Bukarestben testvérek vettek részt a szemináriumomon. Az egyikük az első nap végén odajött hozzám, azzal az elvárással, hogy a Ho’oponoponoval gyógyítsam meg a nővérét, aki szellemileg elmaradott volt.  Hallott arról, amit a mesterem, Dr. Ihaleakalá elért a hawaii pszichiátriai klinikán.

Csaknem fél órát beszélgettünk, és ő meggyőződött arról, hogy csak Isten tudja, miért történnek a dolgok, és hogy mi a megfelelő és tökéletes minden egyes embernek. Megértette, mennyire fontos és gyógyító hálát adnunk és elfogadnunk, amit átélünk, ez békét és sok áldást hoz nekünk. A beszélgetésünk legfontosabb része az volt, amikor elmondtam neki, hogy én a nővérét „teljesen rendben” látom, és sokkal boldogabbnak, mint őt.

Meg kell értenünk, hogy a Föld iskola, tanulni jöttünk ide, és felfedezni, hogy kik vagyunk. Ennek tudatában könnyebb lesz elfogadni és megérteni, hogy okkal érkezett ez a gyermek az életedbe, és nem büntetés, hanem áldás. Mindig azt mondom, hogy a gyermekeink a mestereink, az eltérő képességű gyermekek a mesterek mesterei.

Az a probléma, hogy folyamatosan ítélkezünk és kritizálunk, nem hagyunk helyet ahhoz, hogy az inspiráció belépjen az életünkbe. A Down-szindrómás, az autista, és az ehhez hasonló gyermekek pedig sok olyan dologhoz kapcsolódnak, amiket mi nem láthatunk, nem érinthetünk meg, nem érezhetünk. Ezek a gyermekek például szolgálnak nekünk. Arra törekszenek, hogy megmutassák, hogy működik valójában az univerzum és az élet. Mi vagyunk azok, akiknek változniuk kell, nem ők azok; ezért hangsúlyozom ismét, ők mester szintű tanítók.

Van egy gondolat, amit nagyon szeretek: “Isten nem teremt semmi olyat, ami ne lenne tökéletes”, és ez így igaz. Ezek a gyermekek már úgy tökéletesek, ahogy vannak, mi vagyunk azok, akik címkézzük és beskatulyázzuk őket. Kik vagyunk mi, hogy eldöntsük, mi van jól és mi van rosszul? Kezdjük el úgy nézni őket, ahogy Isten nézi! Vegyük észre, hogy a feltétel nélküli szeretet tanításáért vannak itt.

Hálát kell adnunk azért, amink van, nem pedig azért, amiről azt gondoljuk, hogy szükségünk van rá, vagy hiányzik, vagy tetszene nekünk.  Fogadd el azt, amit átélsz, mert az tökéletes a számodra. Áldás, még akkor is, ha nem látszik annak. Ajándék.

Néhány szülő, akiknek autista vagy Down-szindrómás gyermeke van, eljön a szemináriumaimra, és csodálatos tapasztalatokat mesélnek azokról a változásokról, amiket a Ho’oponopono technikáinak gyakorlása által érnek el. Pozitív változásokat látnak a gyermekeiken. Például: most sokkal többet mosolyognak, és változott a külvilággal való kommunikációjuk módja is. Ahogy a szülők gyakorolják ezt, nem csak a gyermekeik részesülnek ennek a jótékony hatásában, hanem ezt közvetítik a példájukkal is.

Ezek a szülők a 100%-os felelősségvállalás (nem büntetés) mellett döntöttek, és elkezdték a gyermekeiket úgy látni, ahogy Isten látja őket. Elhagyták az ítéleteket, a félelmeket, az elvárásokat és mindenek előtt azokat a dolgokat, amit mások mondanak vagy gondolnak. Úgy döntöttek, hogy elengednek és bíznak, mindezt nem egyedül csinálják, és engedélyt adnak Istennek, hogy óvja és vezérelje őket. A boldogságot választották.

Tanuljunk meg elfogadni, szeretni is, és tanulni a gyermekeinktől. Meglátod, hogy megtanítanak élvezni az életet, és mindent más módon nézni. Az élet nagyon fontos. Ne aggódjatok annyit. Ne keressétek téves helyeken a boldogságot. Ahogy a Ho’oponoponoban mondjuk: ha te változol, minden más is megváltozik.

 

Boldog nőnapot! Ma és mindig, kapcsolódj az erődhöz!

A világon minden nőnek olyan ereje van, ami egyedi és verhetetlen.
Évek óta küzdünk az előítéletek és a nemi sztereotípiák lebontása érdekében, amelyek csak arra koncentráltak, hogy megkülönböztessük magunkat a férfiaktól, és a kisebb és gyengébb szerepét vállaljuk el.  A mai napig folytatjuk a harcot.
...continue reading "SZEREZD VISSZA AZ ERŐDET, AMIT MAGADBAN HORDOZOL!"