Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Ahogy haladunk az utunkon, egyre világosabbá válik, hogy nem a testünk vagyunk, hanem lélek, aki azért jött a Földre, hogy növekedjen, fejlődjön, emelkedjen, különösen azokon a területeken, amiket magának kiválaszt, ahol meg kell erősödnie, tapasztalatokat kell szereznie. A lélek a Földre születése előtt megírja az élete tervét, ír bele fájdalmakat, viharokat, ellentéteket, elutasítást is, ha arra van szüksége, és nincs benne félelem, hogy ezeket át is élje.
Igen, diagnózis van ilyen. Leírják, kimondják, hiszik, abban a hiedelemben élnek, hogy gyógyíthatatlan.
Nincs ilyen. Nincs gyógyíthatatlan. Ami van: a gyógyulásnak, gyógyításnak eddig nem ismert módja. Orvosság, ami még nem ismert vagy közismert. Esetek, amelyek mégiscsak azt igazolják, hogy gyógyítható, de nem tudunk róluk. Esetek, amelyek cáfolják a gyógyíthatatlanságot, csak nem tették közhírré.
Amit túlzottan leegyszerűsítenek, gyakran a lényegtől fosztják meg.
Így van ez az ősi hawaii problémamegoldó, konfliktuskezelő, stresszmegelőző és félelemfelszabadító módszerrel, a Ho’oponoponoval is.
Tudjuk, hogy a problémák számunkra lehetőségek a fejlődésre, a növekedésre, a rezgésünk emelésére, mégis gyakran már a megjelenés pillanatában elutasítjuk a változást, mert a bizonytalant nem tudjuk kezelni. Az elménk fenn akarja tartani a bizonyosság tudatát, irányítani akar mindent, ami történik.
Nagy úr a kényelem, de nem a legnagyobb. A kényelem kényeztet, igénytelenné, restté, megalkuvóvá tesz. De csak akkor, ha engeded. A kényelmi, azaz komfortzóna olyan állóvíz, langyos terep, ahol semmi nem terem meg. Semmi új nem születik. Egész egyszerűen nem működik.
Amikor a földi életünket megterveztük, meghatároztuk a legfontosabb részleteket, körülményeket. A segítőink velünk vannak, és felbukkannak az életünkben azok a személyek, akik elvállalták azt a szerepet, hogy a terv megvalósításában a segítségünkre lesznek.
Észrevetted, hogy folyton a múltban jársz, mit tettél rosszul, milyen rossz döntést hoztál, minek „iszod most a levét” vagy menekülsz a jövőbe, és törekszel megfejteni, kitalálni, lemodellezni azt, ami majd ezután, valamikor, esetleg megtörténik? És amikor ezek valamelyike miatt elkezded rosszul érezni magad, jó esetben elkezdesz tisztítani, ezzel magadat a jelenbe, az itt és most-ba visszahozni.
Amikor olyan kihívással szembesülsz, amiről azt gondolod, hogy ennek a megoldásához csodára van szükség, itt csak a csoda segíthet – kívülre helyezed a problémát, a probléma megoldását, nem bízol magadban, nem bízol az életben. Fel nem foghatod, hogy még ennek a különleges, soha nem volt helyzetnek is lehet pofonegyszerű, pozitív végkifejlete. Az egyszerű dolgok nem tetszenek az értelemnek, a csodák pedig kívül esnek a képzeleted vagy a hited határain.
Hívhatod a magasabb intelligenciát Istennek, Univerzumnak, Életnek – Ő az, aki lehetőségekkel lát el téged, hogy elérd álmaid életét. Lehetséges, hogy jó ideje szeretnéd elérni a küldetésedet, az anyagi bőséget, bevonzani a tökéletes párt, leadni a testsúlyodból – valahogy mégsem sikerül. Mintha Isten nem állna melletted. Vannak elvárásaid, határidőt adsz a dolgoknak, mert arra vagy programozva, hogy irányíts, elméből hozz döntéseket, és tartsd magad távol attól, ami ismeretlen.
Hajt a kíváncsiság, folyton a jövőbe terel, mert egyszerűbb, mint szembesülni a jelennel. Fantáziálunk, képzelődünk, tervezgetünk, „előre látunk” – ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van, azzal, hogy a jelenben vagyunk.
