Nem mind rossz és fájdalmas emlék, amit őrzünk a tudatalatti elménkben, vagyis a belső gyermekünkben. Tudatalatti vezérléssel működik az egész testünk – a testünk is csupa-csupa emlék, mégsem akarjuk kitörölni őket.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Nem mind rossz és fájdalmas emlék, amit őrzünk a tudatalatti elménkben, vagyis a belső gyermekünkben. Tudatalatti vezérléssel működik az egész testünk – a testünk is csupa-csupa emlék, mégsem akarjuk kitörölni őket.
Nem mindenki jöhetett éppen ebben a korban a Földre. Egy magasabb dimenzióban, a segítőinknek hála, megírtuk az életünk tökéletes tervét, és ez szerepelt benne. De nem mindenkinek adatott meg! Sorban állás van a Földre.
Azt mondod, szégyelled? Kérlek, ne tedd. De még csak ne is gondold. Fogadd el, hogy azzal a szerinted szégyenteljes jelenséggel dolgod van. Másképp nem is találkoznál vele. Valami emlék dolgozik benned, ami miatt ezt érzed.
Tartozik nekem, nem kis összeggel. Jó ideje. Hét éve!
Azt mondod, miért nem perelem be? Csupán azért, mert felismertem a tanítást. Ő tartozik nekem, és ez az én lehetőségem, hogy tanuljak. És egyúttal lehetőség, hogy őt tanítsam: azzal, hogy tartozol, rombolod magadat. Hét éve, naponta, folyamatosan.
Kérünk ezt-azt: békét, pénzt, egészséget, társat… Add, Uram, lehetőleg most.
Amikor azt hiszed, hogy a helyzeted ennél rosszabb már nem lehet, csupán arról van szó, hogy eddig terjed a képzeleted. Felvázolsz magadban néhány lehetséges kimenetelt, és eszedbe sem jut, hogy mi lesz a többivel?! Mert van számtalan más megoldás is, amit az elme bizony elképzelni sem tud.
Amikor a saját életünkben jelenik meg valami megoldhatatlannak, kezelhetetlennek látszó helyzet, hajlamosak vagyunk próbatételként, megpróbáltatásként fogadni. Valami, amivel meg kell küzdeni, meg kell birkózni, amit le kell győzni.
Ma van a ’fogyatékos’ emberek világnapja.
Talán ők egészen mással gazdagabbak, olyan ajándékkal, ami azokban is megvan, akik fogyatékos embereknek nevezik őket, csak még nem értek célba, nem ismerték fel valódi énjüket.
Teljes és tökéletes egész vagy – senkitől és semmitől nem függesz, a saját döntéseiden kívül. Isten a saját képmására teremtett, feltétel nélküli szeretetben, harmóniában, békében.
A feladatod tehát az, hogy vigyázz magadra. Figyelj arra, hogy megtartsd a békédet, figyelj arra, hogy mivel táplálod a testedet és a lelkedet, bármi történik az életedben.
Amikor már közel vannak az ünnepek, még fájdalmasabb a gondolat, hogy most majd nélküle telnek. Abban a hitben fogan ez a gondolat, hogy már nincs velünk a szerettünk, aki úgy döntött, véget ért a földi küldetése.
Elkezdünk múlt időben beszélni róla, siratjuk, mintha siralmas lenne az ő útja. Pedig valahol a szívünk mélyén tudjuk jól, hogy az élet nem ér véget, és ahova ő tart, talán már meg is érkezett, az a Fény, a Béke és a Szeretet birodalma.
Legyen hát Ő a fontos, adjunk hálát azért az időért, amit vele tölthettünk, és engedjük, hogy tovább szője a lelke tervét. Ünnepeljünk!