Mindenki a saját tempójában, a saját életterve szerint halad, az általa kiválasztott úton.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Mindenki a saját tempójában, a saját életterve szerint halad, az általa kiválasztott úton.
Ma van a ’fogyatékos’ emberek világnapja.
Talán ők egészen mással gazdagabbak, olyan ajándékkal, ami azokban is megvan, akik fogyatékos embereknek nevezik őket, csak még nem értek célba, nem ismerték fel valódi énjüket.
Amikor már közel vannak az ünnepek, még fájdalmasabb a gondolat, hogy most majd nélküle telnek. Abban a hitben fogan ez a gondolat, hogy már nincs velünk a szerettünk, aki úgy döntött, véget ért a földi küldetése.
Elkezdünk múlt időben beszélni róla, siratjuk, mintha siralmas lenne az ő útja. Pedig valahol a szívünk mélyén tudjuk jól, hogy az élet nem ér véget, és ahova ő tart, talán már meg is érkezett, az a Fény, a Béke és a Szeretet birodalma.
Legyen hát Ő a fontos, adjunk hálát azért az időért, amit vele tölthettünk, és engedjük, hogy tovább szője a lelke tervét. Ünnepeljünk!
Gyönyörűséges szakrális nyelvünk, a magyar minden ízében, elemében, különleges egyediségében az egyik legnagyobb mesterünk. Persze csak akkor, ha erre odafigyelünk.
Hawaii ritkán szerepel a magyarországi médiumokban. Most mégis vezető hír lett a pusztító tűzvész, amit a mai napig döbbenettel fogadnak az emberek. Akárcsak közel két évtizede a távol-keleti cunamit. Megrázza a világot, mert olyan sok az emberáldozat, otthonok, üzletek, egy élet munkái semmisülnek meg…
Ellenkezőleg. A gyermek érkezése áldás a szülőkre. A gyermek, az angyali lélek őket választotta, hogy tanítsa.
Vannak, akik emlékeznek rá, ma már nem is kevesen, hogy miként jöttek a Földre. Kiválasztották a legfényesebben ragyogó csillagot, kiválasztották az édesanyjukat. A tiszta, feltétel nélküli szeretet vezérelte őket, hiszen fontos feladattal érkeztek: tanítani a szüleiket.