Kérünk ezt-azt: békét, pénzt, egészséget, társat… Add, Uram, lehetőleg most.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Kérünk ezt-azt: békét, pénzt, egészséget, társat… Add, Uram, lehetőleg most.
Mi másra is szolgálhatna a háborúk zaja, a gyűlölködés tetőfoka, a békétlenség tanítása, mint annak a megértésére, hogy nem ezekért jöttünk ide és nem ezekért vagyunk itt.
A béke nem hír. A béke nem tör ki, ezért nem cikkeznek róla, nem vesznek rajta össze az emberek, nem lehet megvásárolni, nem üzlet.
Ám ha béke van bennünk, ha megteremtjük a békénket, nem hozhatjuk létre a gyűlölet, a harag, az irigység, a féltékenység, a düh táptalaját, a háborúskodás energiáját. A béke az ember tökéletes állapota, ami maga az egyensúly és a harmónia.
Teljes és tökéletes egész vagy – senkitől és semmitől nem függesz, a saját döntéseiden kívül. Isten a saját képmására teremtett, feltétel nélküli szeretetben, harmóniában, békében.
A feladatod tehát az, hogy vigyázz magadra. Figyelj arra, hogy megtartsd a békédet, figyelj arra, hogy mivel táplálod a testedet és a lelkedet, bármi történik az életedben.
Amikor már közel vannak az ünnepek, még fájdalmasabb a gondolat, hogy most majd nélküle telnek. Abban a hitben fogan ez a gondolat, hogy már nincs velünk a szerettünk, aki úgy döntött, véget ért a földi küldetése.
Elkezdünk múlt időben beszélni róla, siratjuk, mintha siralmas lenne az ő útja. Pedig valahol a szívünk mélyén tudjuk jól, hogy az élet nem ér véget, és ahova ő tart, talán már meg is érkezett, az a Fény, a Béke és a Szeretet birodalma.
Legyen hát Ő a fontos, adjunk hálát azért az időért, amit vele tölthettünk, és engedjük, hogy tovább szője a lelke tervét. Ünnepeljünk!
Csak felelős vagy
Nem vagy bűnös – felelős vagy az életedért. Ha bármi bűntudatot ébreszt benned, azon az emléken, hiedelmen, programon kell dolgoznod. Azért ébreszt, hogy ébredj!
Mindenki másra figyel, mindenki mást vesz észre, mindenkinek más fontos, kinek-kinek milyen a tudatossági szintje. Ki kit és mit sértett meg, mi az, ami felháborító és tarthatatlan.
Egyik és másik tábor, mert az ember ahhoz van szokva, hogy ha törik, ha szakad – valamelyik FÉL mellett állást kell foglalnia. Vajon kinek van igaza? Mindenkinek megvan a saját szempontja…
Alig pár éve, hogy be voltunk zárva, voltak olyanok is, akik karanténba. Most kicsit más a helyzet, inkább magunktól bezárkózunk, mert a józan ész azt diktálja, hogy amennyire csak tudunk, ebben a kíméletlen kánikulában legalább magunkra vigyázzunk.
Közös az akkori és a mostani helyzetben: látszólag rajtunk kívül állnak az okok, az ember ily módon tehetetlen…
A pénz energia, és szívesen áramolna, ha nem korlátoznánk a hiedelmeinkkel, a félelmeinkkel, a magunkkal hozott programjainkkal.
Minden jóra fordul, nem csak végül, hanem már most. Folyamatban!
Az életet ugyanis nem arra tervezte a Teremtő, hogy szenvedjünk, háborogjunk, panaszkodjunk vagy öljünk. Egészen más az élet célja.