Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Ahogy haladunk az utunkon, egyre világosabbá válik, hogy nem a testünk vagyunk, hanem lélek, aki azért jött a Földre, hogy növekedjen, fejlődjön, emelkedjen, különösen azokon a területeken, amiket magának kiválaszt, ahol meg kell erősödnie, tapasztalatokat kell szereznie. A lélek a Földre születése előtt megírja az élete tervét, ír bele fájdalmakat, viharokat, ellentéteket, elutasítást is, ha arra van szüksége, és nincs benne félelem, hogy ezeket át is élje.
Igen, diagnózis van ilyen. Leírják, kimondják, hiszik, abban a hiedelemben élnek, hogy gyógyíthatatlan.
Nincs ilyen. Nincs gyógyíthatatlan. Ami van: a gyógyulásnak, gyógyításnak eddig nem ismert módja. Orvosság, ami még nem ismert vagy közismert. Esetek, amelyek mégiscsak azt igazolják, hogy gyógyítható, de nem tudunk róluk. Esetek, amelyek cáfolják a gyógyíthatatlanságot, csak nem tették közhírré.
Amit túlzottan leegyszerűsítenek, gyakran a lényegtől fosztják meg.
Így van ez az ősi hawaii problémamegoldó, konfliktuskezelő, stresszmegelőző és félelemfelszabadító módszerrel, a Ho’oponoponoval is.
Tudjuk, hogy a problémák számunkra lehetőségek a fejlődésre, a növekedésre, a rezgésünk emelésére, mégis gyakran már a megjelenés pillanatában elutasítjuk a változást, mert a bizonytalant nem tudjuk kezelni. Az elménk fenn akarja tartani a bizonyosság tudatát, irányítani akar mindent, ami történik.
Nagy úr a kényelem, de nem a legnagyobb. A kényelem kényeztet, igénytelenné, restté, megalkuvóvá tesz. De csak akkor, ha engeded. A kényelmi, azaz komfortzóna olyan állóvíz, langyos terep, ahol semmi nem terem meg. Semmi új nem születik. Egész egyszerűen nem működik.
Észrevetted, hogy folyton a múltban jársz, mit tettél rosszul, milyen rossz döntést hoztál, minek „iszod most a levét” vagy menekülsz a jövőbe, és törekszel megfejteni, kitalálni, lemodellezni azt, ami majd ezután, valamikor, esetleg megtörténik? És amikor ezek valamelyike miatt elkezded rosszul érezni magad, jó esetben elkezdesz tisztítani, ezzel magadat a jelenbe, az itt és most-ba visszahozni.
Amikor olyan kihívással szembesülsz, amiről azt gondolod, hogy ennek a megoldásához csodára van szükség, itt csak a csoda segíthet – kívülre helyezed a problémát, a probléma megoldását, nem bízol magadban, nem bízol az életben. Fel nem foghatod, hogy még ennek a különleges, soha nem volt helyzetnek is lehet pofonegyszerű, pozitív végkifejlete. Az egyszerű dolgok nem tetszenek az értelemnek, a csodák pedig kívül esnek a képzeleted vagy a hited határain.
Az emberiség történetének nagyon fontos pillanatát éljük. Minden változik, mindannyian változunk, mindannyiunkra szükség van, hogy jobb és élhető világot teremtsünk.
Olyan helyzeteken, eseményeken megyünk keresztül, amik segítenek bennünket az ébredésben, egyenként és együttesen. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen képesek vagyunk mindenben meglátni a lehetőséget, fejlődni, növekedni, jobb emberekké válni, új emberiséget teremteni, és ehhez minden pillanatban kapjuk is a segítséget.
Beivódott a tudatalattiba, hogy „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani.”
El is hiszed, hogy „Vannak emberek, akiknek nem tudsz megbocsátani.”
És hol marad a legfontosabb? Te magad, aki hordozod a fájdalmat, a szenvedést, a megbocsáthatatlannak kódolt tudatalatti emléket?!
Segíts magadon, és Isten is megsegít – mondja a közmondás. Segíts magadon – hiszen Isten szabad választást adott neked, amikor teremtett. Választhatod azt, hogy Őt követed, átadod neki az irányítást, kapcsolatban maradsz vele, és hiszel abban, hogy azt kapod tőle, amire valóban szükséged van. Arra van szükséged, ami szolgálja a fejlődésed.
