Még mielőtt azt gondolnánk, hogy ami nem zöld, az nem is ér semmit, lássunk csodát: már a pénzügyeink is lehetnek zöldek. Egyáltalán, ügyet csinálunk belőle…

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy ami nem zöld, az nem is ér semmit, lássunk csodát: már a pénzügyeink is lehetnek zöldek. Egyáltalán, ügyet csinálunk belőle…
A Ho’oponoponoban azokkal az emlékekkel és programokkal dolgozunk, melyeket javarészt magunkkal hoztunk és örököltünk. Előző életeinkből, a családfánktól, a kultúránkból, a társadalmunkból. Számol tehát az előző életeinkkel.
Fordulóponthoz érkeztünk, új naptárat nyitottunk, jobban oda kell figyelnünk a keltezésekre, és bele-belelapozunk a jövő évi eseményekbe, milyen naptári napra is esnek azok. Névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek és munkaszünetek…
Érzékeljük, hogy micsoda hatalmas energiák dolgoznak az egész Univerzumban. Természetes, hogy ezek hatnak ránk mind mentális, mind fizikai szinten.
Óriási jelentőséget nyer most, hogy mennyit alszunk, mennyire pihenjük ki magunkat, hogy telik az éjszakánk. Alvás közben nem vagyunk tudatosak, de a tudatalatti elménk soha nem alszik. Minden este, amikor lefekszünk aludni, lehetőséget kapunk a magasabb tudathoz való könnyed visszatérésünkre. Ez része a lélek tanulási folyamatának, ami a földi élete során történő fejlődését szolgálja.
A Ho’oponopono technikáit tisztításnak nevezzük, a tudatalattiban a teremtés kezdete óta felhalmozott emlékek, programok, adatok, ítéletek, vélemények átadását a miénknél intelligensebb elme, és nevezd, ahogy a hited engedi, Isten kezébe.
Amikor felfedezed, hogy szeretned kell magad, és nem okozhatsz magadnak több kárt, azzal szembesülsz, hogy ezzel másokból ellenállást váltasz ki.
Hiába próbál valaki egy vulkán tetejére vastag takarót tenni, hogy eloltsa a tüzet. Kisebb tüzek esetén persze elegendő, hogy az oxigén megvonásával befolyásolja az elemeket. Sem a pénznek, amin a takarót vásárolta, sem a takarónak, sem a szándéknak nincs hatalma a vulkán felett. A vulkán nem fojtható vissza. Ez egy módja az ébresztésnek, amivel az Anyaföldön keresztül Isten figyelmeztet.
Azt hiszem, sokan félnek az egyedülléttől, beazonosítják a magánnyal, az elhagyatottsággal, talán még az áldozati szereppel is. Arra van az elménk programozva, hogy emberekkel kell magunkat körülvenni ahhoz, hogy megtaláljuk a biztonságunkat, a nyugalmunkat, holott éppen az egyedüllét, a csend az, ami lehetőséget ad önmagunk megtalálására, az önmagunkkal való kapcsolódásra.
Függővé válhatunk a szenvedéstől, ha nem értjük meg, kik vagyunk valójában, és nem vállalunk az életünkben történő dolgokért 100%-os felelősséget.
Az élet motorja, a szeretet központja, az isteni énünk szimbóluma a szív. Ezen keresztül hidalunk át minden fizikai távolságot, hangolódunk egymásra, a szeretet hullámhosszára.