Az úgy volt, hogy éppen jöttem ki az uszodából, és egy csodálatos szivárványívet pillantottam meg. Annyira gyönyörű volt, hogy szerettem volna megmutatni mindenkinek! Körülnéztem, hol van mindenki, és csak egyetlen hölgyet láttam, aki lehajtott fejjel cipelt egy nagy dobozt... Úgyhogy inkább a szivárványt csodáltam.
Aztán miután jó pár fotót is készítettem, megint körlnéztem, most pedig egy másik hölgyet láttam egy fiataelmber társaságában, a pólójuk feliratából következtetve takarítók voltak. Egyikük sem nézett az égre...
Hát hagytam, és elhoztam a képet, hogy megosszam veletek. Ki is tettem, láthattad, ha a fékbúk oldalamat aznap nézted.
Aztán a ma reggeli pink napkelte diktálta, fel is mondtam, itt meghallgathatod - egy percben, ha van kedved.
Néha nézz fel az égre! Másképp nem veszed észre azokat a jeleket, üzeneteket, eseményeket, amiket az Univerzum tartogat. Igen, neked!
Csak akkor láthatod meg a szivárványokat, az aranyló felhőket, a rózsaszín reggeleket, ha fölemeled magad hozzájuk, és nem csak azzal vagy elfoglalva, hogy bújod a híreket, osztod az igazságot és kritikával illeted - akár csak magadban, gondolatban - azokat, akik nem úgy élnek, ahogy az ideális lenne – szerinted.
Szeresd magad! Megérdemled, hát fogadd el az ajándékokat. A szivárványokat, az aranyló felhőket, a rózsaszín reggeleket. Emeld fel magad önmagadhoz. Az Te vagy.