Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
A félelmeink tudatalatti emlékekből adódnak. Mindenkinek vannak félelmei – még ha nem is beszél róluk, vagy rendkívül magabiztosnak tűnik is az illető személy.
A félelmeink többnyire riasztóbb képet festenek arról, ami a jövőben fog esetleg bekövetkezni vagy egyáltalán be sem következik. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy mi lesz. Csak Isten tudja.
A Földön uralkodó káosz világosan értésünkre adja: szükségünk van segítségre. Ha eddig nem ismertük fel, most kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem vagyunk képesek egyedül megoldani a problémákat, ijesztőnek és fenyegetőnek tűnik, ami körülöttünk van. A félelem, az aggódás pedig nem segít. Előbb vagy utóbb megbetegít.
Mindenki másra figyel, mindenki mást vesz észre, mindenkinek más fontos, kinek-kinek milyen a tudatossági szintje. Ki kit és mit sértett meg, mi az, ami felháborító és tarthatatlan.
Egyik és másik tábor, mert az ember ahhoz van szokva, hogy ha törik, ha szakad – valamelyik FÉL mellett állást kell foglalnia. Vajon kinek van igaza? Mindenkinek megvan a saját szempontja…
Hát persze. Ilyenkor, Advent közeledtével valami különleges érzése kerít bennünket hatalmába, gyűjtés, jótékonyság, adományozás, hála…
Mi lenne, ha nem tudnál arról, amit a hírek huhognak, vagy amit a jóakaratú ismerőseid a tudomásodra hoznak, csak azért, mert tudnod kell róla…
Aki tökéletes, az nem is tehet mást, mint tökéleteset.
Isten mindent lát, mindent hall, és a gondolatainkat is már azelőtt tudja, hogy mi azoknak tudatában lennénk. Nem is kérdés tehát, hogy érdemes rábíznunk az életünket, mert az övéinél jobb és tökéletesebb megoldásokkal senki nem szolgálhat.
Bármi történik, esetleg olyasmit teszel vagy mondasz, amit később úgy ítélsz, hogy másképp is tehetted vagy mondhattad volna – teljesen rendben van. Mindannyian és minden pillanatban a legjobbat adjuk, amire akkor képesek vagyunk.
Vezetnek vagy megvezetnek? Bármelyik legyen is - a te döntésed.
Úgy érzed, hogy mások képesek annyira befolyásolni a döntésedet, hogy szinte ők döntenek helyetted? Arról vajon ki dönt, hogy te hogy döntesz?
Az iskolában nem tanítottak meg bennünket élni, az érzelmeinket kezelni, a társadalmi elvárásokat a helyükre tenni, a kapcsolatainkat tudatosan megélni…
