Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Mert hogy csoda, az bizonyos. Idejöttél a Földre, hogy szeretetet hozz, hogy fény legyél, hogy különleges szolgálatot teljesítsél.
Tökéletes tervet írtál erre az életedre, minden fontos körülmény szerepel benne, a tanulnivalóid, a fejlődési pályád, a tudatosságod fokról fokra történő kiteljesedése.
Az ősi hawaii művészet, a Ho'oponopono újjászületik. Nem csak azért, mert a napjainkban is támaszt nyújtó, használható és egyszerű fogódzóra van szükségünk, valami rövid és könnyű útra a Teremtőnkhöz, hanem azért is, mert minden változik, fejlődik, növekszik.
Kezdetnek megtanultuk az alapelveket, igyekeztünk megérteni, hogy miről is szól ez az egész, megtanultuk a technikát, az eszközöket, és elkezdtük használni őket.
Megérkeztünk a Földre, az általunk kiválasztott testbe, a tökéletes időpontban, a számunkra legmegfelelőbb helyre. Annyira belemerültünk ebbe az inkarnációba, hogy minden előzményt elfelejtettünk, mintha nem is lett volna számos előző életünk, és mindegyikhez külön-külön saját élettervünk. Olyan volt ez a Földre születés, mintha egy nagy furkósbottal fejbe vágtak volna – és jött a totális amnézia.
Lélek vagy. Gyönyörű lélek, aki azért választotta a földi életet, hogy növekedjen, fejlődjön, szolgáljon. Szolgálja a saját evolúcióját, és ezzel az egész emberiséget.
Érted van minden, ami veled történik – nem ellened. A te fejlődésed érdekében vesznek körül az életed szereplői – lehetnek ők számodra kedvesek vagy veled ellenségesek. Hogy miként érzékeled őket, milyen hatást váltanak ki belőled a velük kapcsolatos események, helyzetek, azok csupán te emlékeid alapján ismétlődő ítéletek és vélemények.
Lehet, hogy olykor büntetésnek látod, nem érzed ott jól magad, nem is érted, mit keresel ott – mégis jó, hogy ott vagy, ahol vagy.
Gyönyörűséges májusi nap, az első májusi vasárnap, amit elneveztek Anyák napjának. Nincs köztünk olyan, akit az anya szó ne indítana meg. Talán a legszorosabb emberi kötődés itt a Földön az, amit anya és gyermeke ajándékul kaphat.
A legnehezebb, legalábbis az egyik legnehezebb iskola a földi élet. És hogy miért? Mert elfelejtettük az előzményeket, és minden problémánk ebből adódik. Egyszerűen nem értjük az életet. Mi, miért történik, és máris hárítjuk valakire vagy valamire a felelősséget.
A gyermekeink tanítani érkeznek. Bennünket tanítani. És nem fordítva. Ők választják ki a szüleiket a csillagok közül, a számukra legmegfelelőbbeket, és a szülők számára is ők a tökéletes gyermekek. Amíg kicsik, az a dolgunk, hogy vigyázzunk rájuk, példát mutassunk nekik, és engedjük, hogy önmaguk legyenek.
Ez a legjobb, ami történhet veled. Arra utal, azt jelenti, hogy még mindig nem emlékszel, ki vagy és miért jöttél ide.
