Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Alig pár éve, hogy be voltunk zárva, voltak olyanok is, akik karanténba. Most kicsit más a helyzet, inkább magunktól bezárkózunk, mert a józan ész azt diktálja, hogy amennyire csak tudunk, ebben a kíméletlen kánikulában legalább magunkra vigyázzunk.
Közös az akkori és a mostani helyzetben: látszólag rajtunk kívül állnak az okok, az ember ily módon tehetetlen…
Követelünk ezt-azt… Nyilatkozatok, felszólalások, állásfoglalások, híradások… Követelhetjük – mégis a saját békénk érdekében talán célravezetőbb, ha kérjük, javasoljuk, esetleg mi magunk másképp csináljuk…
Az ún. mesterséges intelligencia nem számol vele, hiszen nincsen rá képessége. Csak abból gazdálkodhat, kombinálhat, amije van, amit belé tápláltak, amire képes az ő megalkotója a jelen pillanatban.
Miről is van szó? Arról, hogy a tudatosságnak egy kicsivel is emelkedettebb fokáról nézve mennyire világos, hogy a saját csapdájába esett a gigantikus méreteket öltő virtuális igyekezet.
Például, amikor különféle alkalmazások arra sarkallnak, hogy rejtsd el az arcodat, vagy amikor helyetted dönt egy közösségi oldal, hogy kit vagy mit követsz, esetleg a mesterséges „intelligencia” ijesztő termékeit használod fel. Emlékezz…
Induljon jól a reggeled, válaszd ki a neked aznapra szóló üzenetet, legyél rá nyitott a nap során, fogadd az inspirációt!
A pénzről van szó. A pénzhez való viszonyról. Minden probléma ott van a tudatalattiban. Raktározódik és ismétlődik az a program, hogy a pénz rossz, a pénz hatalom, a pénz anyag.
Gyönyörűséges szakrális nyelvünk, a magyar minden ízében, elemében, különleges egyediségében az egyik legnagyobb mesterünk. Persze csak akkor, ha erre odafigyelünk.
Megérkeztünk a Földre, az általunk kiválasztott testbe, a tökéletes időpontban, a számunkra legmegfelelőbb helyre. Annyira belemerültünk ebbe az inkarnációba, hogy minden előzményt elfelejtettünk, mintha nem is lett volna számos előző életünk, és mindegyikhez külön-külön saját élettervünk. Olyan volt ez a Földre születés, mintha egy nagy furkósbottal fejbe vágtak volna – és jött a totális amnézia.
A szív. Igen, a testünk motorja, és azon túlmutatóan, az életünk középpontja. Sok évvel ezelőtt bebizonyították, hogy az emberi szív generálja a legnagyobb és legerősebb energiamezőt a testben lévő szervek közül, beleértve az agyat is. Megállapították, hogy ez az elektromágneses mező körülbelül két-három méter átmérőjű, s tengelye a szívben helyezkedik el.
Az úgy volt, hogy éppen jöttem ki az uszodából, és egy csodálatos szivárványívet pillantottam meg. Annyira gyönyörű volt, hogy szerettem volna megmutatni mindenkinek! Körülnéztem, hol van mindenki, és csak egyetlen hölgyet láttam, aki lehajtott fejjel cipelt egy nagy dobozt... Úgyhogy inkább a szivárványt csodáltam.
