Már-már mulatságos az a nyelvi, vagy talán inkább félelemből táplálkozó „lelemény”, hogy bizonyos kényes információkat az „ablakon fújt be a szél”, de akár még rejtélyesebb módon: adatszivárgás történt.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Már-már mulatságos az a nyelvi, vagy talán inkább félelemből táplálkozó „lelemény”, hogy bizonyos kényes információkat az „ablakon fújt be a szél”, de akár még rejtélyesebb módon: adatszivárgás történt.

Szerepet játszik ő is ebben a földi életben, mégpedig azt a szerepet, amit ő maga egy sokkal magasabb dimenzióban lélekként elvállalt.

Menj elébe a dolgoknak! Tisztítsd az emlékeidet, tisztítsd magad előtt az utadat.

Mindannyian mesterek vagyunk. A Földre születésünk előtt egyezséget kötöttünk az életünkben megjelenő lelkekkel: egymást tanítjuk folyamatosan. A mester ugyanakkor nem feltétlenül a pozitív oldalát jeleníti meg. Előfordul, hogy éppen azzal tanít, hogy így ne tedd.

Csoda dolgok történnek mostanában. Hihetetlenek. Szinte csupa olyasmi, amihez kevés a képzelet. Soha nem látott és tapasztalt végletek, szélsőségek, ellentétek.

Mi lesz itt?!
Minden félelem és aggodalom alapja az, hogy az ember tudni akarja, mi LESZ. Látni akarja a jövőt. Elképzeli. Arra alapozva, ami a múltja. A jövő pedig megjósolhatatlan. Láthatatlan. Azért az, hogy az ember megtanulja, éppen most nem a jövővel van dolga. Ami lényeges, az az, hogy a jövőt most teremti. A jövő tehát az, amit majd akkor, mint jelent él meg.

Semmi nem az, aminek látszik. A válság is csak álság, hogy felébredj. Félelemkeltés és kontroll álruhába öltöztetve.
Tudod jól, hogy Isten teremtett, feltétel nélkül szeret téged – nem gondolhatod, hogy cserbenhagy, hogy megenged olyan dolgokat, amik téged komolyan veszélyeztetnének.

Nincs vesztes, nincs győztes. Csak nyertes van.
Az élet nem csatatér, hanem iskola, ahol a tanulók maguk választották meg, hogy mi szolgál a javukra. Nem anyagi javukra, hanem a lélek emelkedésének javára.

Félsz a félelmeidtől? Vedd észre, fogadd el, hogy minden esetben, minden helyzetben segítenek. Nem ellenségek. A klasszikus példa, hogy ha egy mérges kígyót látsz, a félelmed szólaltatja meg a csengőt a fejedben, hogy szaladj.

Tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy
a háború NEM kitör – hanem valakik egymásra fegyvert fognak, gyilkolnak, ölre mennek.
Az árak NEM emelkednek – hanem emberek döntése, hogy mire milyen árcímkét tűznek.
