fbpx Skip to content

Ne félj! – olvasható számtalanszor a Bibliában, bármelyik fordítást is nézed. De nem is szükséges a Bibliára hivatkoznunk, könnyen beláthatjuk, hogy a félelem amolyan „népbetegség”. Nincs olyan ember, akinek ne lenne valami félelme. Rendszerint nem is egy, hanem számos, legfeljebb az tesz különbséget közöttük, hogy mennyire hat bénítólag, mennyire zárja börtönbe a saját gondolkodásunkat, életmódunkat, szabadságunkat.

...continue reading "“Ne félj!”"

Sok helyütt találkozhatsz azzal a „nagy igazság”-nak tűnő kijelentéssel, hogy mindenki tükröt tart neked. Vagyis: magadat látod az undok kollégában, az alkoholista szülőben, az agresszív megmondóemberben, a pletykás szomszédasszonyban… és ne soroljam. Azonnal beindul a védekező mechanizmus – én nem vagyok ilyen! Én nem akarok ilyen lenni! És ez így van jól.

...continue reading "A TE TÜKRÖD"

A béke vajon létezik? És ha igen, kin múlik?

Soha nem kaptál lelkendező hírt arról, hogy valahova béke köszöntött be. Fizetett hirdetés sem szól arról, ha valahol már nem háború van, hanem béke. Nem szólnak a harsonák, nem kapják fel a médiumok, és nem a békéről szólnak a hírek és a híradók.

...continue reading "Tudj róla…"

Manapság, amikor tragédiákon kívül szinte mást nem is szállít nekünk a média világa, sokan felteszik a kérdést: Hol van ilyenkor Isten? Hogy engedheti ezt meg? És válasz híján sokak számára marad a polcról leemelhető séma: nincs Isten.

...continue reading "Hol van ilyenkor Isten?"

Azt tanultuk, hogy felelőtlenek vagyunk, ha nem aggódunk olyan helyzet miatt, aminek a kimenetele bizonytalan, nem sok jóval kecsegtet, vagy szimplán csak állunk egy feladat előtt, és nem lehet egy pillanat alatt megoldani, méghozzá úgy, ahogy nekünk tetszik… Megtapasztalhattuk, hogy az aggódás nem működik. Se nem hoz megoldást, se nem könnyíti meg az életünket. Akkor hát mire való?

...continue reading "Ha elkezdenél aggódni…"

Éltünk azelőtt is, hogy ebbe a testbe születtünk, még mielőtt elhatároztuk, hogy a Földre jövünk - ám erről keveset beszélünk.

Annál többet beszélünk arról, mi történik azután, hogy letesszük a földi járművünket, a testet. Beszélünk, erősítjük és tápláljuk a hiedelmeinket, hiszen az elme, az ember legkorlátozottabb része erre késztet minket. A születés és a halál apró eseményei az élet végtelenjének, a lélek számára az átváltozás egy-egy pillanata. A léleknek annyi, mint egy sóhajtás, jön és megy, miközben eltelnek az emberi időszámítás szerinti évtizedek.

...continue reading "Az élet nagy kérdései. A SZÜLETÉS"

Az élet nagy kérdéseinek legfontosabbika a teremtés kezdete óta az, hogy KI VAGYOK ÉN?

Abban a hitben növünk fel, hogy emberek vagyunk. Aztán előbb vagy utóbb, megtapasztaljuk, hogy sokkal többről van szó, mint fizikai testről, hiszen ennek számtalan jelét látjuk, érezzük, halljuk. Valami megmozdul bennünk, mintha olykor kicsi lenne a fizikai testünk. Emlékszel olyan esetre, amikor az öröm vagy a fájdalom majd’ szétfeszítette a mellkasod?

...continue reading "Az élet nagy kérdései. KI VAGYOK ÉN?"

Szeretjük a dolgainkat hárítani, a felelősséget kívülre helyezni, mert ráfogni valakire tényleg a legkényelmesebb „megoldás” minden problémára. Ha már egyszer adva van a Mindenható, akkor passzoljuk is, ő tehet a világ minden bajáról.

Jelen esetben nem az elnevezés, nem a vallási vagy spirituális hovatartozás a döntő, hiszen mindannyian tudjuk, még ha tagadjuk is, hogy létezik valamiféle erő, az emberi elménél intelligensebb energia, amely teremtette a természetet, a bolygókat, az embert… Tudjuk, érezzük, tagadni a létezését a legkevésbé sem lehet. Más és más néven nevezzük a sokak számára még láthatatlant, megfoghatatlant, de mindannyian ugyanarról beszélünk, csupán a hozzá kapcsolódó hitrendszereink térnek el egymástól.

Ami most a legfontosabb, hogy fel kell ébrednünk. A világban uralkodó pánik, félelem, zűrzavar, káosz nem véletlenül keletkezett és tartja markában az emberi nem jelentős részét.

Mindenért lehet felelőst keresni, lehet a másikra vagy sokakra mutogatni, minden hírhez és álhírhez hozzátenni és belőle elvenni, de egy bizonyos: ettől még nem fognak megoldódni az emberiség jelenlegi problémái.

Úgy teszünk, mintha nem látnánk, hogy nem tudunk semmit. Olvasunk ezt-azt, tanultunk ezt-azt, kombinálunk az elménk igencsak szegényes korlátain belül – és amint tapasztaljuk, ettől sem jutunk előbbre.

Foghatjuk a Teremtőre, Istenre, a Természetre, bárkire ennek a látszólag kezelhetetlen helyzetnek a kialakulását – ezzel megint csak nem haladunk. Még csak meg sem nyugszunk tőle, hiszen folyton újabb és újabb impulzust kap a dühünk, a vádaskodásunk, a felelőtlenségig fokozott nemtörődömségünk vagy éppen a túlzásba vitt aggodalmunk.

Van valami, ami nagyon fontos, mégis kihagyjuk a számításainkból: Isten szabad választást adott az embernek a teremtésekor. És bizony a szabad választás felelősség. A pillanat felelőssége. A szabad választás a miénk, nem ruházható át senki másra, sem a családfánkra, sem az aktuális kormányra, sem a sajtóra, sem a fizetett vagy nem fizetett  hisztériakampányokra.

A szabad választás szabadság. Szabadon eldönthetjük, hogy mire vagyunk vevők. És nem csak eldönthetjük, hanem el is döntjük. Akkor is, ha a választásunk nem tudatos, ha csak utólag jövünk rá, hogy az a bizonyos döntésünk nem is illik bele az értékrendünkbe, az egyébként békében és szeretetben áramló életünkbe.

Nincs más út, mint a felelősségvállalás, az ébredés, a tudatos teremtés, hiszen ha akarjuk, ha nem, mi magunk teremtjük az életünket. Nincs olyan, hogy ki vagyunk szolgáltatva. Nincs olyan, hogy ehhez mi kevesek vagyunk. Mindig van segítségünk, a legkilátástalanabb helyzetekben is. És amint a káosz túlmutat minden felfoghatón, úgy a segítség is kívül esik az elme által befogadhatón…

Én Istennek hívom. Lehet tagadni, vagy lehet vele együttműködni, hozzá kapcsolódni. Ehhez nem szükséges vallást gyakorolni, templomba vagy szertartásokra járni, de nélkülözhetetlen az elménket kinyitni, és az Istentől kapott szabad választással bölcsen élni.

Mi kellhet még, hogy felébredjen az emberiség? Még nagyobb tűzvész? Még több háború? Még nagyobb egyenlőtlenség? Még nagyobb pánik? Még nagyobb járvány? Nem hiszem. A kijárat egyszerűbb és közelebb van, mint hinnénk. Az a kijárat, hogy egyenként és mindannyian felelősen élünk, törekszünk a békénkre, és tudomásul vesszük, hogy a vonzás törvénye senkit nem kerül el. Azt kapjuk, amit adunk. Azt vonzzuk be, amire fókuszálunk. Azzal manipulálnak minket, amivel mi magunkat hagyjuk.

Mondhatnám, hogy kövesd a legkönnyebb utat – de tudom, hogy az elmének nem tetszik az, ami túl egyszerű, túl könnyű, és persze, semmi köze nincs a jelen helyzethez… Rendben is van, ne hidd el, amit mondok. De legalább próbáld ki. Nem veszíthetsz vele, csak nyersz. Visszanyered a békédet, az én békéjét. Legalább kis időre.

ITT meg is hallgathatod.

Az áramszünet kellemetlen, de megbékélünk vele, ha előre jelzik, hogy tervezett karbantartás vagy javítás folyik. Így is, úgy is kellemetlen, de legalább tudjuk, hogy mire számítsunk. De mi van akkor, ha bennünk alszik ki a fény? Ez soha nem előre tervezett, még kevésbé kapunk értesítést arról, hogy mikor és miért történik meg…

...continue reading "Csak egy kis áramszünet"