Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Rendkívüli – mondhatjuk, mégsem renden kívüli, ellenkezőleg. Még az Univerzum tökéletes rendjében is ritka napnak lehetünk tanúi: a következő és egyben az ez évi utolsó 10 milliószoros nap éppen vasárnapra esik, éppen mindenszentek napjára, ami pedig megelőzi az ún. halottak napját.
ITT HALLGATHATOD MEG.
Jó néhány éve orvosi vizsgálatra mentem, a lehető legrosszabb kilátásokkal. A vizsgálatnak több fázisa is volt, az utolsó ráadásul olyan intézményben történt, aminek már a neve is – ha úgy tetszik – aggodalmakra okot adó…
Már-már mulatságos az a nyelvi, vagy talán inkább félelemből táplálkozó „lelemény”, hogy bizonyos kényes információkat az „ablakon fújt be a szél”, de akár még rejtélyesebb módon: adatszivárgás történt.
Szerepet játszik ő is ebben a földi életben, mégpedig azt a szerepet, amit ő maga egy sokkal magasabb dimenzióban lélekként elvállalt.
Menj elébe a dolgoknak! Tisztítsd az emlékeidet, tisztítsd magad előtt az utadat.
Mindannyian mesterek vagyunk. A Földre születésünk előtt egyezséget kötöttünk az életünkben megjelenő lelkekkel: egymást tanítjuk folyamatosan. A mester ugyanakkor nem feltétlenül a pozitív oldalát jeleníti meg. Előfordul, hogy éppen azzal tanít, hogy így ne tedd.
Csoda dolgok történnek mostanában. Hihetetlenek. Szinte csupa olyasmi, amihez kevés a képzelet. Soha nem látott és tapasztalt végletek, szélsőségek, ellentétek.
Mi lesz itt?!
Minden félelem és aggodalom alapja az, hogy az ember tudni akarja, mi LESZ. Látni akarja a jövőt. Elképzeli. Arra alapozva, ami a múltja. A jövő pedig megjósolhatatlan. Láthatatlan. Azért az, hogy az ember megtanulja, éppen most nem a jövővel van dolga. Ami lényeges, az az, hogy a jövőt most teremti. A jövő tehát az, amit majd akkor, mint jelent él meg.
Semmi nem az, aminek látszik. A válság is csak álság, hogy felébredj. Félelemkeltés és kontroll álruhába öltöztetve.
Tudod jól, hogy Isten teremtett, feltétel nélkül szeret téged – nem gondolhatod, hogy cserbenhagy, hogy megenged olyan dolgokat, amik téged komolyan veszélyeztetnének.
Nincs vesztes, nincs győztes. Csak nyertes van.
Az élet nem csatatér, hanem iskola, ahol a tanulók maguk választották meg, hogy mi szolgál a javukra. Nem anyagi javukra, hanem a lélek emelkedésének javára.
