Skip to content

Bár az ellendrukkerek, az alvajárók, az álhír- és a rémhírgyárosok igyekeznek fenntartani a félelmünket, ma már ez sem működik. A félelem ugyanis a fejekben születik, kinek-kinek a saját elméjében, és csak mi magunk tudunk változtatni a helyzeten. Ez az egyik, de nem az egyetlen fontos tanítása a Földön kialakult helyzetnek.

A világvége abban az értelemben persze éppen zajlik, hogy vége az egymás elleni gyűlölködésnek, a politikai és vallási szélsőségeknek, az anyagi javak habzsolásának, az Anyaföld javaival való visszaélésnek. Jó, hogy vége van. Mindannyian érezzük, hogy az eddig élt világ tarthatatlan. Mindenki úgy reagál erre a folyamatra, ahogy arra képes. Vannak, akik magukba szállnak, belső munkát végeznek, és vannak, akik kivetítik a félelmeiket, hárítanak, igyekeznek külső körülményekre, emberekre, helyzetekre tolni a felelősséget. Erre sajnos nincsen mód. A változást ugyanis csak belül kezdhetjük meg, a kedvünkért sem a másik ember, sem a helyzet, sem a rendszer nem változik meg. Mindannyiunké a felelősség, mindenkié 100%, egy fikarcnyival sem kevesebb.

A megváltás nem egy szérumban van. Nem egy új találmányban, nem egy új felfedezésben. A felfedezés régi. Csak nem veszünk róla tudomást. Most a félelmek szembesítenek vele, mert ez a legérzékenyebb pontja az egész emberiségnek.

Micsoda lehetőség az újjászületésre! A "józan ész" belátásával, kapjuk a segítséget a belső munkához. Lehet halkabbra fogni a hangunkat, az igazságosztást másokra hagyni, lehet meditálni vagy imádkozni, lehet több időt fordítani a szeretteinkre, a személyes találkozás, az ölelkezés helyett kihasználni a kínálkozó számos más lehetőséget. Lehet észszerűbben élni, az anyagi világot a maga helyére tenni, a munka helyett küldetést találni, és tenni, tenni, tenni a jót.

El kell csendesednünk. Ez önmagában áldás. Láthatjuk, hogy a széthúzás, a tagadás, a huhogás, a jobbra-balra húzás nem old meg semmit. Ha kimész az utcára, a turisták által máskor zsúfolt helyekre, a Duna partjára - mintha vasárnap lenne. Abból is a békés, böjti, visszafogott fajta. Mintha az egész falu a templomban lenne…

Most aztán tényleg van miért hálát adni! Lehetne sötét, fagyos tél – de nekünk itt most megadatik, hogy nyáriasan meleg van, csodálhatjuk a természetet színeit, gyönyörködhetünk a soha nem látott üzeneteket hordozó felhők formáiban. Láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, vigyáznak ránk, Hagyjuk a háborgást, a negatív és lázító véleményeket, megjegyzéseket!

Nem szükséges most, hogy véleményezzük a helyzetet. Nem szükséges, hogy mi magunk próbáljuk megállítani a vihart. Az szükséges, hogy mi békére és nyugalomra találjunk, megtegyünk minden lehetőt a saját helyünkön, a saját lehetőségeinken belül, a vihar pedig előbb-utóbb elvonul. A helyén mit fogunk találni? Nincs más esély, mint szeretetet, békét, összefogást vetni, jó mélyen, odabent, azért, hogy a vihar után legyen mit aratni.

Nincs itt a világvége. Éppen ellenkezőleg. Most van egy új, szeretetből épülő világ kezdete. Mi építjük, akik most itt vagyunk. A jövőn nem kell aggódnunk. Miért? Mert most azonnal van éppen elég dolgunk.

Önmagunknak kell kezelnünk a félelmeinket, az aggodalmainkat, felismernünk ennek a helyzetnek a nekünk személyre szóló tanítását, megtalálni az utat egymás és önmagunk megsegítésére.

Különösen figyelnünk kell a gyermekeinkre. A gyermekeinknek nem azt akarjuk tanítani, hogy rettegjenek. Példát kell mutatunk, hogy bár félünk, a helyzetet a saját életünkben mi magunk a lehető legjobban oldjuk meg. Betartjuk a szabályokat, mégis a lehetőségeinkhez képest a legjobban éljük tovább a mindennapjainkat.

Nem marad más hátra, mint a belső munka. Megkeresni és megtalálni a nyugalmat, a békét, egyensúlyban tartani az emberség mibenlétét. Most felnőhetünk magunkhoz. Ahhoz a tökéletes lényhez, akinek Isten teremtett minket.

Itt a nagy ébredés ideje.

Áldást, békét kívánok mindenkinek. Én mindenért hálát adok – és ez segített, hogy elhagyjam a félelmeimet.

2020. november 8-ára, a a budapesti tréningre még van néhány hely. Megtanítom neked azokat a Ho'oponopono eszközöket, amik nekem segítettek. Info itt: http://HooponoponoWay.hu.

Mindig az lesz, ami éppen akkor most van. Nincs más. Az, hogy mi lesz, azt bizony senki nem tudja. Azért nem, mert minden egyes pillanatban változik minden, csak mi, vagyis az elménk nem számol vele. És olyan nehéz elhinnie.

...continue reading "Most akkor mi lesz?"

Mindenkinek szíve joga - mondja a szólás -, hogy pillanatról pillanatra azt válassza, amit választ. Vagyis azt csinál, mit csak akar. Úgy tűnik, a szív "jogait" valahol elveszítettük. Félreértettük vagy félreértelmeztük, és az elme útjával azonosnak vettük. A választás ugyanis kimondottan a tudatos elme dolga, az elme dönt arról, méghozzá minden pillanatban, hogy merre halad tovább.

...continue reading "Szíve joga"

Még mindig sokan kerülgetik a szót, körülírják, valami mással helyettesítik, szinonímát keresnek - pedig nincs mitől tartani. Istent a mindennapi életünkből nem lehet kihagyni.

A fotó a lakóházunk feletti felhőről készült 2019-ben
...continue reading "Istent nem lehet kihagyni"