Igen! Minden az. Senki nem tudhatja, mi fog történni, még azt sem, mit hoz a következő pillanat.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Igen! Minden az. Senki nem tudhatja, mi fog történni, még azt sem, mit hoz a következő pillanat.
Egyre gyakrabban, és egyre nehezebbnek tűnő helyzetek és események sokkolják az emberiséget. Úgy tűnik, a helyzetek ismétlődnek, és úgy tűnik, még nem tanultuk meg azt, amit tudnunk kellene.
Hol is kezdődik? Bizonyára azzal, hogy nem érezzük jól magunkat magunkkal. Aztán elkezdünk keresgélni. Jó esetben megtaláljuk az utunkat, a fájdalmasabb és nehezebb esetben kívülre helyezzük a problémáinkat.
Hála S. Miller András barátomnak, a Sláger FM-en elhangzott beszélgetés sokakhoz eljutott, és hála Istennek, fel is ébresztette az érdeklődést a Ho’oponopono iránt azokban, akik pontosan érzik, hogy változtatni kellene az életükön.
Lehet bármilyen sötét, egyetlen szikra is elég, hogy a sötétség megszűnjön létezni.
Erőlködhet a sötétség, hiheti azt, hogy terjed, a fény azonban nem állítható meg.
A Ho’oponoponoban azokkal az emlékekkel és programokkal dolgozunk, melyeket javarészt magunkkal hoztunk és örököltünk. Előző életeinkből, a családfánktól, a kultúránkból, a társadalmunkból. Számol tehát az előző életeinkkel.
A gyermekeink tanítani érkeznek. Bennünket tanítani. És nem fordítva. Ők választják ki a szüleiket a csillagok közül, a számukra legmegfelelőbbeket, és a szülők számára is ők a tökéletes gyermekek. Amíg kicsik, az a dolgunk, hogy vigyázzunk rájuk, példát mutassunk nekik, és engedjük, hogy önmaguk legyenek.
Fordulóponthoz érkeztünk, új naptárat nyitottunk, jobban oda kell figyelnünk a keltezésekre, és bele-belelapozunk a jövő évi eseményekbe, milyen naptári napra is esnek azok. Névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek és munkaszünetek…
Érzékeljük, hogy micsoda hatalmas energiák dolgoznak az egész Univerzumban. Természetes, hogy ezek hatnak ránk mind mentális, mind fizikai szinten.
Óriási jelentőséget nyer most, hogy mennyit alszunk, mennyire pihenjük ki magunkat, hogy telik az éjszakánk. Alvás közben nem vagyunk tudatosak, de a tudatalatti elménk soha nem alszik. Minden este, amikor lefekszünk aludni, lehetőséget kapunk a magasabb tudathoz való könnyed visszatérésünkre. Ez része a lélek tanulási folyamatának, ami a földi élete során történő fejlődését szolgálja.