Csak felelős vagy
Nem vagy bűnös – felelős vagy az életedért. Ha bármi bűntudatot ébreszt benned, azon az emléken, hiedelmen, programon kell dolgoznod. Azért ébreszt, hogy ébredj!

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Csak felelős vagy
Nem vagy bűnös – felelős vagy az életedért. Ha bármi bűntudatot ébreszt benned, azon az emléken, hiedelmen, programon kell dolgoznod. Azért ébreszt, hogy ébredj!
Előfordul, hogy a mélységekig kell eljutnunk, vagy történik valami valóban sorsfordító esemény az életünkben, amikor rájövünk, hogy nem ezért jöttünk…
Hawaii ritkán szerepel a magyarországi médiumokban. Most mégis vezető hír lett a pusztító tűzvész, amit a mai napig döbbenettel fogadnak az emberek. Akárcsak közel két évtizede a távol-keleti cunamit. Megrázza a világot, mert olyan sok az emberáldozat, otthonok, üzletek, egy élet munkái semmisülnek meg…
Észrevetted, hogy milyen sok utasítást kapsz mindenfelől, elsősorban mit ne tegyél, mit ne mondjál, mit ne gondoljál (!)? Mintha mások tudhatnák, hogy neked mi az életterved, mi a küldetésed, mik azok a tapasztalatok, amiket át kell élned. És ha még jobban odafigyelsz, észreveszed, hogy ahelyett, amit „ne”, nincs alternatíva.
Olyan világban nőttünk fel, és a mai világ még a korábbiaknál is több lehetőséget ad arra, hogy a felelős(öke)t a külvilágban, másokban keressük és találjuk meg. Miközben a napnál is világosabb, hogy attól semmi nem fog változni, sőt, még a problémáink terhét sem fogja levenni senki a vállunkról, ha másokra mutogatunk, kifogásokat keresünk, és a kényelmesnem bizonyuló, ám megoldást egyáltalán nem kínáló áldozati szerepbe bújunk bele.
A Ho’oponopono technikáit tisztításnak nevezzük, a tudatalattiban a teremtés kezdete óta felhalmozott emlékek, programok, adatok, ítéletek, vélemények átadását a miénknél intelligensebb elme, és nevezd, ahogy a hited engedi, Isten kezébe.
Ahogy haladunk az utunkon, egyre világosabbá válik, hogy nem a testünk vagyunk, hanem lélek, aki azért jött a Földre, hogy növekedjen, fejlődjön, emelkedjen, különösen azokon a területeken, amiket magának kiválaszt, ahol meg kell erősödnie, tapasztalatokat kell szereznie. A lélek a Földre születése előtt megírja az élete tervét, ír bele fájdalmakat, viharokat, ellentéteket, elutasítást is, ha arra van szüksége, és nincs benne félelem, hogy ezeket át is élje.
Hajt a kíváncsiság, folyton a jövőbe terel, mert egyszerűbb, mint szembesülni a jelennel. Fantáziálunk, képzelődünk, tervezgetünk, „előre látunk” – ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van, azzal, hogy a jelenben vagyunk.
Akárhogy is, a Földre a szüleid által érkeztél meg.
Bármilyen emlékeket őrzöl róluk, élhetsz abban a hiedelemben, hogy ezek az emlékek határozzák meg a gyermekkorod, aztán a későbbi fejlődésed, életed.
Emlékeztetlek: te választottad ki a szüleidet. Egy másik dimenzióban, magasabb rezgésen, tanulva a korábbi életeid tapasztalataiból, kijelölted az utat, aminek során megtapasztalhatod azokat a dolgokat, amiket szeretnél átélni.
Ne félj! – olvasható számtalanszor a Bibliában, bármelyik fordítást is nézed. De nem is szükséges a Bibliára hivatkoznunk, könnyen beláthatjuk, hogy a félelem amolyan „népbetegség”. Nincs olyan ember, akinek ne lenne valami félelme. Rendszerint nem is egy, hanem számos, legfeljebb az tesz különbséget közöttük, hogy mennyire hat bénítólag, mennyire zárja börtönbe a saját gondolkodásunkat, életmódunkat, szabadságunkat.