Tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy
a háború NEM kitör – hanem valakik egymásra fegyvert fognak, gyilkolnak, ölre mennek.
Az árak NEM emelkednek – hanem emberek döntése, hogy mire milyen árcímkét tűznek.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy
a háború NEM kitör – hanem valakik egymásra fegyvert fognak, gyilkolnak, ölre mennek.
Az árak NEM emelkednek – hanem emberek döntése, hogy mire milyen árcímkét tűznek.

Az bosszantja legjobban az egót, hogy nem tudja, mi fog történni holnap. Mert ő tudnia akarja. Úgy tesz, mintha folyamatosan védene téged. Ennek úgy ad hangot, hogy figyelmeztet: mit ne tegyél, mit ne higgy el, mi nem jó neked. A jóslás azonban nem működik.

Csak felelős vagy
Nem vagy bűnös – felelős vagy az életedért. Ha bármi bűntudatot ébreszt benned, azon az emléken, hiedelmen, programon kell dolgoznod. Azért ébreszt, hogy ébredj!

Előfordul, hogy a mélységekig kell eljutnunk, vagy történik valami valóban sorsfordító esemény az életünkben, amikor rájövünk, hogy nem ezért jöttünk…

Hawaii ritkán szerepel a magyarországi médiumokban. Most mégis vezető hír lett a pusztító tűzvész, amit a mai napig döbbenettel fogadnak az emberek. Akárcsak közel két évtizede a távol-keleti cunamit. Megrázza a világot, mert olyan sok az emberáldozat, otthonok, üzletek, egy élet munkái semmisülnek meg…

Észrevetted, hogy milyen sok utasítást kapsz mindenfelől, elsősorban mit ne tegyél, mit ne mondjál, mit ne gondoljál (!)? Mintha mások tudhatnák, hogy neked mi az életterved, mi a küldetésed, mik azok a tapasztalatok, amiket át kell élned. És ha még jobban odafigyelsz, észreveszed, hogy ahelyett, amit „ne”, nincs alternatíva.

Olyan világban nőttünk fel, és a mai világ még a korábbiaknál is több lehetőséget ad arra, hogy a felelős(öke)t a külvilágban, másokban keressük és találjuk meg. Miközben a napnál is világosabb, hogy attól semmi nem fog változni, sőt, még a problémáink terhét sem fogja levenni senki a vállunkról, ha másokra mutogatunk, kifogásokat keresünk, és a kényelmesnem bizonyuló, ám megoldást egyáltalán nem kínáló áldozati szerepbe bújunk bele.

A Ho’oponopono technikáit tisztításnak nevezzük, a tudatalattiban a teremtés kezdete óta felhalmozott emlékek, programok, adatok, ítéletek, vélemények átadását a miénknél intelligensebb elme, és nevezd, ahogy a hited engedi, Isten kezébe.

Ahogy haladunk az utunkon, egyre világosabbá válik, hogy nem a testünk vagyunk, hanem lélek, aki azért jött a Földre, hogy növekedjen, fejlődjön, emelkedjen, különösen azokon a területeken, amiket magának kiválaszt, ahol meg kell erősödnie, tapasztalatokat kell szereznie. A lélek a Földre születése előtt megírja az élete tervét, ír bele fájdalmakat, viharokat, ellentéteket, elutasítást is, ha arra van szüksége, és nincs benne félelem, hogy ezeket át is élje.

Hajt a kíváncsiság, folyton a jövőbe terel, mert egyszerűbb, mint szembesülni a jelennel. Fantáziálunk, képzelődünk, tervezgetünk, „előre látunk” – ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van, azzal, hogy a jelenben vagyunk.
