Észrevetted, hogy milyen sok utasítást kapsz mindenfelől, elsősorban mit ne tegyél, mit ne mondjál, mit ne gondoljál (!)? Mintha mások tudhatnák, hogy neked mi az életterved, mi a küldetésed, mik azok a tapasztalatok, amiket át kell élned. És ha még jobban odafigyelsz, észreveszed, hogy ahelyett, amit „ne”, nincs alternatíva.

Legfeljebb olyan bölcseletekkel találkozol, hogy mi ellen küzdj, gondolkodj pozitívan, tiltakozz ezzel és ezzel szemben…
„Ne” és „nem”. Ismételni halljuk a tudatalatti elménktől, a belső gyermekünktől, mert hoztuk magunkkal, és mert belénk égett. Tiltás és tagadás – helyette mi? Semmi?
Ez a „ne” és a „nem" ismétlődik, alacsonyan rezeg, és a legjobb érvvé válik, amit az elménk előkap bármelyik pillanatban arra, hogy ne lépjünk előre, ne változtassunk azon, ami nem működik, vagy ne merjünk állást foglalni. Vagyis: ne haladjunk. Ne legyünk önmagunk.
Akkor vajon miért is vagyunk itt a Földön? Bizonyára nem azért, hogy egyhelyben toporogjunk, féljünk, depresszióba essünk, megbetegedjünk. Isten nem erre teremtett minket, hiszen tapasztaljuk, hogy van dolgunk, keresünk, kutatunk, elindulunk a spirituális utunkon, és felfedezzük, hogy van út befelé. Odabent pedig hatalmas erő, kiolthatatlan fény és mérhetetlen kincs van elrejtve.
Itt a földi életben természetesen nem tehetünk úgy, mintha nem lennének fizikai törvények, nem létezne az anyag. De! Attól, hogy fizikai testben élünk, még mindig lélek vagyunk, csupán tapasztalatokat szerzünk annak érdekében, hogy megkapjuk azokat a tanításokat és tanulságokat, amikre, mint léleknek szükségünk van.
Össze kell kötnünk az eget és a Földet - a léleknek tehát határai nincsenek. Isten a saját képmására teremtett mindannyiunkat, tökéletesnek. A különbség ember és ember között abban van, hogy az egyik elindul az útján, az ébredést választja, a másik pedig tovább alszik az ego álmában.
Tudod jól, hogy mennyire meghatározó az önbizalmad és a belső gyermekeddel fenntartott szeretetteljes kapcsolatod ebben az életben. Ezen múlik minden.
Észre lehet venni, ha megvan bennünk a szándék, hogy minden „ne” és „nem” helyett találhatunk „igen”-eket. Ha megértjük, hogy a „mit ne” azért jelenik meg az életünkben, mert igen, szükségünk van erre. Ha megértjük, hogy a valami ellen nem vezet semmire, de igen, küzdelem és a tiltakozás helyett választhatjuk az inspirációt, az isteni segítséget. Ha megértjük, hogy a pozitív gondolkodás hiedelem, mert a gondolatainkat tisztíthatjuk ugyan, de nem állíthatjuk be. Éppen erre szolgál a Ho’oponopono: gondolkodás helyett inspiráció, múlt és jövő helyett a jelen, és vegyük észre, hogy mindenek fölött és minden pillanatban jelen van Isten.
Két bekezdést felmondtam a Youtube-ra, rövid videók. Itt és itt találod őket.