Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Kevés olyan dolog van, amit képesek vagyunk a nap 24 órájában, vagyis pillanatról pillanatra működtetni. Észre sem vesszük, mert annyira természetes, hogy alvás közben is ver a szívünk, működik a keringésünk, reggel fel tudunk kelni az ágyból, sőt, hogy egyáltalán felébredünk!
Nincs új a Nap alatt.
Tényleg nem működik semmi, amit csak a gyűlölet táplál, és a valami ellen a jelmondata.
Ide születtél, erre a földre, mert dolgod van vele. Ezt választottad, innen választottad ki a családodat. Olyan családot kaptál, ami a számodra tökéletes: van milliónyi lehetőséged, hogy gyakorold az együttélést, az elfogadást. Hiszen te kérted!
A Ho’oponopono azt tanítja, hogy minden esemény, ami megjelenik az életünkben, arra szolgál, hogy fejlődjünk, növekedjünk, és amikor eljön az ideje, sok-sok terhet letéve hagyjuk itt a földi életünket. Még ha merész gondolatnak tűnik is, az életünket mi választjuk, a döntéseink sorozata határozza meg az életminőségünket. Jó okunk van arra, hogy mit és miért választunk: szükségünk van olyan tapasztalatokra, amiknek még híján vagyunk, amiből sokat tanulhatunk, a tanítások által pedig jobb és erősebb emberekké válhatunk.
Segítség neked
Megosztok veled néhány inspirációt, ami segítségedre lehet, hogy megteremtsd, fenntartsd és megőrizd a békédet.
Mi mást is kívánhatnék magamnak, a családomnak, a környezetemnek, a hazámnak?
Az ember társas lény – persze. Azért jött ide a Földre, hogy megtapasztalja azokat a dolgokat, amiket beleírt a születése előtt megírt élettervébe.
Don Miguel Ruiz, a tolték orvos, sámán, aki visszajött a túloldalról, hogy elhozza nekünk a feltétel nélküli szeretet üzenetét, számomra megfogalmazta a földi életünk egyik legnagyobb tanítását: nem írunk bele mások könyvébe.
A másik ember élete az ő műve, amit ő alkotott. Nem írhatsz bele. Az ő élete nem függ tőled.
Még ha hiszed is, hogy semmi bajod nincs magaddal, lehetnek olyan tudatalatti emlékeid, amiknek éppen lényegüknél fogva nem vagy tudatában, mégis befolyásolják az önértékelésedet, az önbecsülésedet.
A béke vajon létezik? És ha igen, kin múlik?
Soha nem kaptál lelkendező hírt arról, hogy valahova béke köszöntött be. Fizetett hirdetés sem szól arról, ha valahol már nem háború van, hanem béke. Nem szólnak a harsonák, nem kapják fel a médiumok, és nem a békéről szólnak a hírek és a híradók.
