Skip to content

Anyák napjára

Az anyát a gyermek választja ki, mielőtt a Földre születik. Kiválasztja a számára legfényesebben ragyogó csillagot, akivel a legtökéletesebben megvalósíthatja a születése előtt írt élettervét.

Kiválasztja azt, aki által testet ölthet, aki által megérezheti a testmeleget, aki először érinti és öleli meg, akivel leéli az első, meghatározó éveket.

Az anya pedig sok lehetőséget kap arra, hogy átérezze: mi a feltétel nélküli szeretet.

És az anyaság első pillanatától beindul a féltés, az aggódás, a hitünk szerint kötelező és elengedhetetlen áldozatvállalás. Ezek az anyasággal együtt kapott ajándékok, amiket képesek vagyunk, és szükséges is átírnunk.

A féltés, az aggódás olyan programok, amiket a tudatalatti elménkben őrzünk, amik elvisznek a jelenből, hogy a múlt tapasztalatai alapján nem kívánt, ijesztő jövőt írjunk.  Megfosztjuk magunkat a jelen pillanat gyönyörűségétől, csodáitól, mert arra vagyunk programozva, hogy félnünk kell az ismeretlen dolgoktól. Mi lenne, ha átadnánk az aggodalmainkat és a félelmeinket Istennek? Ugyanúgy, mint minden más problémát, amit a múltbéli emlékeink a Tudatalatti működésével ismételnek meg. Az aggodalmak, a félelmek csökkentik a rezgésünket, kockára teszik az egészségünket, gyengítik az immunrendszerünket.

Az anya nem arra született, hogy feláldozza magát, éppen ellenkezőleg: mutasson a gyermekének, gyermekeinek példát, hogy ha ő jól van, akkor mindenki jól lesz. Mutassa meg idejekorán, hogy egyedül az életéért vállalt 100%-os felelősségvállalás működhet. Tanítsa azt, hogy minden pillanatban választhatunk, és minden választásunkért felelősek vagyunk. Akár így, akár úgy döntünk, a döntésünknek mindig van következménye. És ha kellemetlen vagy nehéz is, vállalnunk kell a felelősséget érte.

Valahányszor azzal találkozom, hogy a szülők gyermeket „vállalnak”, mindig felszisszenek. Valahol mélyen érzek egy kis fájdalmat. A gyermeket hitem szerint nem mi vállaljuk, hanem ő vállal minket. A gyermekünk angyalként érkezik a Földre, lehetőséget adva a szüleinek, hogy fejlődjenek, tanuljanak általa és TŐLE.

Áldás minden gyermek, valódi ajándéka Istennek, az ajándékot és a csodát pedig egész egyszerűen nem vállaljuk, hanem elfogadhatjuk.

Hála, hála, hála érte!    

ITT MEG IS HALLGATHATOD.