Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Alig pár éve, hogy be voltunk zárva, voltak olyanok is, akik karanténba. Most kicsit más a helyzet, inkább magunktól bezárkózunk, mert a józan ész azt diktálja, hogy amennyire csak tudunk, ebben a kíméletlen kánikulában legalább magunkra vigyázzunk.
Közös az akkori és a mostani helyzetben: látszólag rajtunk kívül állnak az okok, az ember ily módon tehetetlen…
Az önbizalom a jólléted, a harmóniád, a kiegyensúlyozottságod alapja. Természetesen fontos a fizikai jólléted is, azonban, ha érzelmileg, mentálisan nem vagy kiegyensúlyozott, nem érezheted magad egészségesnek.
Sok helyütt találkozhatsz azzal a „nagy igazság”-nak tűnő kijelentéssel, hogy mindenki tükröt tart neked. Vagyis: magadat látod az undok kollégában, az alkoholista szülőben, az agresszív megmondóemberben, a pletykás szomszédasszonyban… és ne soroljam. Azonnal beindul a védekező mechanizmus – én nem vagyok ilyen! Én nem akarok ilyen lenni! És ez így van jól.
A félelmek, mint minden az életünkben, emlékek. Az emlékek addig ismétlődnek a tudatalatti elménkben (Belső Gyermekünkben – így nevezzük a Ho’oponoponoban), amíg tápláljuk őket, felül nem emelkedünk rajtuk, rá nem jövünk, hogy a félelmeket mi magunk hoztuk létre.
Dr. Ihaleakalá Hew Len tanításai
A manipuláció ott kezdődik, amikor én (mint terapeuta) azzal a gondolattal dolgozom, hogy te vagy a beteg, és én rajtad fogok dolgozni. Ugyanakkor nem manipuláció, ha rájövök, hogy te azért jössz hozzám, hogy lehetőséget adj nekem meglátni azt, ami bennem történik. Nagy különbség.
Abban a hitben él az ember, hogy ha tervez valamit, akkor elkerüli a bizonytalanságot. A bizonytalan, az ismeretlen nem elfogadható, mert az elme nem képes arra, hogy irányítsa, uralja. Ezért elfogadja azt a hiedelmet is, hogy ha hosszabb távra tervez, akkor még kevésbé van kitéve a bizonytalannak. Annak a kezelhetetlen, rémisztő, félelmetes következő percnek, hétnek, évnek vagy korszaknak…
