Skip to content

A közelmúlt csak úgy ontja a váratlannak, tragikusnak, hihetetlennek, felfoghatatlannak látszó egyéni és tömeges halálhíreket. Váratlan, tragikus, hihetetlen és felfoghatatlan azok számára, akik beleragadnak az anyagi lét szorításába, és még nem emelkedtek abba a tudatosságba, ahova téged a Ho’oponopono már felemelhetett.

...continue reading "Benne vagyunk…"

Egyedül érkezel és egyedül mész el.

Ez van összhangban a földi életre irt terveddel.

Mindaddig, amíg a Földön vagy, sok szereplő tűnik fel, egytől egyig szerepet játszanak, a te érdekedben. Segítenek, fölemelnek, kísérnek vagy ébresztenek – mindannyian önként vállalták, mert szeretnek téged.

...continue reading "EGYEDÜL"

Naponta figyelsz a tisztaságra, a ruházatodra, a frizurádra. Minden reggel tükörbe nézel, mert fontosnak tartod, hogy lásd magad „külső” szemmel.

Akkor érzed jól magad, ha a tükör szerint nagyjából rendben vagy. És vajon folytatod-e tovább? Vajon mit mutat az aurád? Amikor a tükör jó képet mutat, de nem látod a rezgésedet, a gondolataidat, a tudatalatti emlékeket, ítéletek, véleményeket, programokat…

Tudod jól, hogy vigyáznod kell magadra, mert ezt senki más nem teheti meg helyetted. Talán már azt is tudod, megértheted, hogy ha magadra vigyázol, vigyázol mindannyiunkra is. Mert közös az élettér, mert a feladat most nagyon egy: emelnünk kell a rezgésünket, a tudatossági szintünket.

...continue reading "Vigyázz magadra, és óvd magad"

A hála érzése természetes, amikor nekünk tetsző, számunkra hasznosnak és kedvezőnek ítélt dolgok történnek az életünkben, különösen pedig akkor, amikor váratlan, de örömteli eseményeket hoz az élet. Ilyenkor valami megmozdul bennünk, átjárja az egész lényünket, aztán csak akkor bukkan elő újra, ha valami vagy valaki a hálánkat kiváltó eseményre emlékeztet.

...continue reading "Hála, minden körülmények között"