Megszámlálhatatlan csodával szolgálnak a fák: összekötnek Istennel, energiával töltenek fel, árnyékot adnak, termésük a táplálékunk, tisztítják a levegőt… És az, amit szabad szemmel nem láthatóan, a Föld alatt mutatnak, mind közül a legcsodálatosabb.
Nem csak egymással, de az Anyafölddel is kapcsolatban vannak. Jöhet aszály, jöhet forróság – még mélyebbre gyökereznek, és élnek. Támaszául szolgálnak az egész emberiségnek.
És igen, valódi csodát is tesznek, gyógyítanak, szeretnek...
Jó ideje történt:
Az olvasószemüvegemet úgy tettem le végleg, hogy hívást éreztem a kertünkben a meggyfától, hogy öleljem meg. Hosszasan, közben tisztítva, átadtam magam az isteni energiának, feltöltődtem vele, akkor még nem tudva, hogy mi is ennek az ölelésnek a következménye. Este, amikor folytatni akartam a számítógépnél a munkát, azt vettem észre, hogy jobban látok a szemüveg nélkül, mint vele. Talán ebből a példából is jól érzékelhető, hogy nem állt szándékomban letenni a szemüveget, sem gyógyítani a szememet. Tettem a dolgomat, és tisztítottam, amennyit csak tudtam. Ha tetszik, ez volt a tisztítás "mellékhatása".