Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
A fényeddel és az árnyékoddal
Még ha tisztában is vagy azzal, hogy mindenki szerepet vállalt és azt játssza el a földi életedben, hogy segítse a fejlődésedet, időnként (vagy talán nap, mint nap) erről megfeledkezel, és azt a programot, tudatalatti emléket táplálod magadban, hogy kevés vagy, nem vagy elég jó, neked nincs esélyed, megfelelő iskolád, nincs adottságod, tehetséged.
A félelmek, mint minden az életünkben, emlékek. Az emlékek addig ismétlődnek a tudatalatti elménkben (Belső Gyermekünkben – így nevezzük a Ho’oponoponoban), amíg tápláljuk őket, felül nem emelkedünk rajtuk, rá nem jövünk, hogy a félelmeket mi magunk hoztuk létre.
Az anyát a gyermek választja ki, mielőtt a Földre születik. Kiválasztja a számára legfényesebben ragyogó csillagot, akivel a legtökéletesebben megvalósíthatja a születése előtt írt élettervét.
Kiválasztja azt, aki által testet ölthet, aki által megérezheti a testmeleget, aki először érinti és öleli meg, akivel leéli az első, meghatározó éveket.
Az anya pedig sok lehetőséget kap arra, hogy átérezze: mi a feltétel nélküli szeretet.
Még ha hiszed is, hogy semmi bajod nincs magaddal, lehetnek olyan tudatalatti emlékeid, amiknek éppen lényegüknél fogva nem vagy tudatában, mégis befolyásolják az önértékelésedet, az önbecsülésedet.
Elő a korrektort, és kész. Fizikailag, virtuálisan és mentálisan. Nincs olyan hiba, ami ne lenne helyrehozható, csak tudni kell, hogy mihez nyúljunk, mi legyen a varázsszó, és ez a varázsszó hogy használható.
Manapság, amikor tragédiákon kívül szinte mást nem is szállít nekünk a média világa, sokan felteszik a kérdést: Hol van ilyenkor Isten? Hogy engedheti ezt meg? És válasz híján sokak számára marad a polcról leemelhető séma: nincs Isten.
Éltünk azelőtt is, hogy ebbe a testbe születtünk, még mielőtt elhatároztuk, hogy a Földre jövünk - ám erről keveset beszélünk.
Annál többet beszélünk arról, mi történik azután, hogy letesszük a földi járművünket, a testet. Beszélünk, erősítjük és tápláljuk a hiedelmeinket, hiszen az elme, az ember legkorlátozottabb része erre késztet minket. A születés és a halál apró eseményei az élet végtelenjének, a lélek számára az átváltozás egy-egy pillanata. A léleknek annyi, mint egy sóhajtás, jön és megy, miközben eltelnek az emberi időszámítás szerinti évtizedek.
Túl egyszerű ahhoz, hogy hihető legyen – vélik sokan, de csak olyanok, akik még nem próbálták ki a legegyszerűbb, legkönnyebb, és a nap 24 órájában alkalmazható stresszkezelő és problémamegoldó módszert, vagy nevezzük inkább művészetnek. Mert valóban az – művészet a javából!
Fekete Péntek - harsogja a kereskedelem, és kitárt ajtókkal vár, akár az üzleteiben, akár az interneten. Vannak, akik belépnek, és vannak, akik nem. Rímel a Valentin-napra? Talán igen...
...continue reading "Fekete napjaink"