Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
A félelmek, mint minden az életünkben, emlékek. Az emlékek addig ismétlődnek a tudatalatti elménkben (Belső Gyermekünkben – így nevezzük a Ho’oponoponoban), amíg tápláljuk őket, felül nem emelkedünk rajtuk, rá nem jövünk, hogy a félelmeket mi magunk hoztuk létre.
Az anyát a gyermek választja ki, mielőtt a Földre születik. Kiválasztja a számára legfényesebben ragyogó csillagot, akivel a legtökéletesebben megvalósíthatja a születése előtt írt élettervét.
Kiválasztja azt, aki által testet ölthet, aki által megérezheti a testmeleget, aki először érinti és öleli meg, akivel leéli az első, meghatározó éveket.
Az anya pedig sok lehetőséget kap arra, hogy átérezze: mi a feltétel nélküli szeretet.
A félelmeink a lehető legnagyobb akadályt jelentik az életünk áramlásában. A félelmeink fogva tartanak, mert hiszünk abban, hogy az a nem kívánt, félelmetes, negatív esemény be fog következni, amit éppenséggel nem akarunk. Berendezkedünk erre, és tényként kezeljük, valósággal várjuk a félelmeink beigazolódását.
A Ho’oponopono azt tanítja, hogy minden esemény, ami megjelenik az életünkben, arra szolgál, hogy fejlődjünk, növekedjünk, és amikor eljön az ideje, sok-sok terhet letéve hagyjuk itt a földi életünket. Még ha merész gondolatnak tűnik is, az életünket mi választjuk, a döntéseink sorozata határozza meg az életminőségünket. Jó okunk van arra, hogy mit és miért választunk: szükségünk van olyan tapasztalatokra, amiknek még híján vagyunk, amiből sokat tanulhatunk, a tanítások által pedig jobb és erősebb emberekké válhatunk.
Mi mást is kívánhatnék magamnak, a családomnak, a környezetemnek, a hazámnak?
Don Miguel Ruiz, a tolték orvos, sámán, aki visszajött a túloldalról, hogy elhozza nekünk a feltétel nélküli szeretet üzenetét, számomra megfogalmazta a földi életünk egyik legnagyobb tanítását: nem írunk bele mások könyvébe.
A másik ember élete az ő műve, amit ő alkotott. Nem írhatsz bele. Az ő élete nem függ tőled.
Még ha hiszed is, hogy semmi bajod nincs magaddal, lehetnek olyan tudatalatti emlékeid, amiknek éppen lényegüknél fogva nem vagy tudatában, mégis befolyásolják az önértékelésedet, az önbecsülésedet.
A béke vajon létezik? És ha igen, kin múlik?
Soha nem kaptál lelkendező hírt arról, hogy valahova béke köszöntött be. Fizetett hirdetés sem szól arról, ha valahol már nem háború van, hanem béke. Nem szólnak a harsonák, nem kapják fel a médiumok, és nem a békéről szólnak a hírek és a híradók.
Azt hisszük, hogy ha valamire vágyunk és azt elérjük, az jó. De mi a biztosíték arra, hogy azzal a vágyott dologgal képesek is vagyunk jól élni? Megdöbbentő példa az a jelenség, hogy a lottón nyereményhez jutó emberek többsége 3 év alatt elveszíti a megnyert hatalmas pénzösszegeket. Vajon miért? Hiszen nyerni jó. A pénz jó. A sok pénz nagyon jó…
Elő a korrektort, és kész. Fizikailag, virtuálisan és mentálisan. Nincs olyan hiba, ami ne lenne helyrehozható, csak tudni kell, hogy mihez nyúljunk, mi legyen a varázsszó, és ez a varázsszó hogy használható.
