Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Mi lesz itt?!
Minden félelem és aggodalom alapja az, hogy az ember tudni akarja, mi LESZ. Látni akarja a jövőt. Elképzeli. Arra alapozva, ami a múltja. A jövő pedig megjósolhatatlan. Láthatatlan. Azért az, hogy az ember megtanulja, éppen most nem a jövővel van dolga. Ami lényeges, az az, hogy a jövőt most teremti. A jövő tehát az, amit majd akkor, mint jelent él meg.
Az bosszantja legjobban az egót, hogy nem tudja, mi fog történni holnap. Mert ő tudnia akarja. Úgy tesz, mintha folyamatosan védene téged. Ennek úgy ad hangot, hogy figyelmeztet: mit ne tegyél, mit ne higgy el, mi nem jó neked. A jóslás azonban nem működik.
Amikor felfedezed, hogy szeretned kell magad, és nem okozhatsz magadnak több kárt, azzal szembesülsz, hogy ezzel másokból ellenállást váltasz ki.
Hajt a kíváncsiság, folyton a jövőbe terel, mert egyszerűbb, mint szembesülni a jelennel. Fantáziálunk, képzelődünk, tervezgetünk, „előre látunk” – ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van, azzal, hogy a jelenben vagyunk.
Sokat halljuk mostanában ezt a kifejezést: engedd el! Mintha az olyan könnyű lenne. Majdnem olyan, mintha azt tanácsolnánk: felejtsd el! Jó lenne, persze, hogy jó lenne elfelejteni, elengedni dolgokat, amik a jelen pillanatban megnehezítik az életünket, nem hagynak nyugodtan aludni, vagy éppen mély lehangoltságba taszítanak. Vajon miért olyan nehéz? Pontosabban, miért tűnik olyan nehéznek ez a feladat?
...continue reading "Az elengedés nem veszteség"
Mindig az lesz, ami éppen akkor most van. Nincs más. Az, hogy mi lesz, azt bizony senki nem tudja. Azért nem, mert minden egyes pillanatban változik minden, csak mi, vagyis az elménk nem számol vele. És olyan nehéz elhinnie.
...continue reading "Most akkor mi lesz?"