Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Mi lesz itt?!
Minden félelem és aggodalom alapja az, hogy az ember tudni akarja, mi LESZ. Látni akarja a jövőt. Elképzeli. Arra alapozva, ami a múltja. A jövő pedig megjósolhatatlan. Láthatatlan. Azért az, hogy az ember megtanulja, éppen most nem a jövővel van dolga. Ami lényeges, az az, hogy a jövőt most teremti. A jövő tehát az, amit majd akkor, mint jelent él meg.
Az bosszantja legjobban az egót, hogy nem tudja, mi fog történni holnap. Mert ő tudnia akarja. Úgy tesz, mintha folyamatosan védene téged. Ennek úgy ad hangot, hogy figyelmeztet: mit ne tegyél, mit ne higgy el, mi nem jó neked. A jóslás azonban nem működik.
Amikor gondolkodsz, pillanatok alatt a múlton rágódsz vagy a jövőn aggódsz. Gondolkodsz, tehát gondot csinálsz magadnak.
Észrevetted, hogy folyton a múltban jársz, mit tettél rosszul, milyen rossz döntést hoztál, minek „iszod most a levét” vagy menekülsz a jövőbe, és törekszel megfejteni, kitalálni, lemodellezni azt, ami majd ezután, valamikor, esetleg megtörténik? És amikor ezek valamelyike miatt elkezded rosszul érezni magad, jó esetben elkezdesz tisztítani, ezzel magadat a jelenbe, az itt és most-ba visszahozni.
Hajt a kíváncsiság, folyton a jövőbe terel, mert egyszerűbb, mint szembesülni a jelennel. Fantáziálunk, képzelődünk, tervezgetünk, „előre látunk” – ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van, azzal, hogy a jelenben vagyunk.
Mindig az lesz, ami éppen akkor most van. Nincs más. Az, hogy mi lesz, azt bizony senki nem tudja. Azért nem, mert minden egyes pillanatban változik minden, csak mi, vagyis az elménk nem számol vele. És olyan nehéz elhinnie.
...continue reading "Most akkor mi lesz?"