Beivódott a tudatalattiba, hogy „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani.”
El is hiszed, hogy „Vannak emberek, akiknek nem tudsz megbocsátani.”
És hol marad a legfontosabb? Te magad, aki hordozod a fájdalmat, a szenvedést, a megbocsáthatatlannak kódolt tudatalatti emléket?!
Igen, hordozol valami emléket, ami előző életeid egyikéből, esetleg a családfádtól, a földi életed valamely szakaszából származik, de minden esetben emlékként őrzi a tudatalattid, a Belső Gyermeked. Ha neked van fájdalmad, neki fáj. Ha te szenvedsz, ő szenved - Ő az ugyanis, aki azon túl, hogy őrzi a teremtés kezdete óta felhalmozott emlékeket, irányítja az érzelmeidet is.
Eszedbe jut időnként ez az emlék, ami miatt hited szerint nem tudsz megbocsátani? Esetleg gyakran jut eszedbe? És hogy érzed magad ilyenkor?
Nem jól, ugye? Ottragadsz, felidézed a múltat, elkezdesz rágódni rajta, kiszínezed, felnagyítod – pedig szívesen elhessegetnéd, de nem megy. Azért nem, mert az egyetlen út a megbocsátáshoz a szíveden keresztül vezet. Vagyis: itt az ideje, hogy félretedd az érzelmeidet, a hiedelmeidet, és szabadítsd fel a Belső Gyermekedet.
Nem fogsz szabadulni a fájdalomtól, a szenvedéstől, a megbocsáthatatlannak hitt helyzettől, ha folyton eltemeted. A dolgok maguktól nem oldódnak meg, az idő nem gyógyítja a sebeket.
Te azonban képes vagy a fájdalmas, megbocsáthatatlannak látszó emléken dolgozni, ezáltal az emlék egyre kisebb teherrel nyomja a vállad, végül azt veszed észre, hogy már nem is reagálsz arra a bizonyos emlékre.
Amint eszedbe jut a helyzet vagy a személy, amit vagy akinek most még nem tudsz megbocsátani, azonnal kezdj el belső munkát végezni. Ismételd magadban a Ho’oponopono tisztító szavait, mondatait (Köszönöm, Szeretlek, Liliomvirágot teszek a helyzetre), ezzel aktiválod a felszabadítás folyamatát, egyenesen Isten kezébe helyezed a problémát és annak a megoldását. Csak ő képes az emléket kitörölni, annak az energiáját semlegesíteni, majd végül az emlék helyén ürességet teremteni. És ez az az áldásos üresség, a tökéletes nyugalom, a feltétel nélküli szeretet és béke állapota, ahova Isten megküldheti neked az inspirációt, amivel a helyzetet tökéletesen, a megfelelő időpontban, téged esetleg valami cselekvésre szólítva az emléket törli, téged felszabadít alóla, vagyis a helyzetet megoldja.
Talán hihetetlen, de ez a mechanizmus a Ho’oponopono alapja: te tisztítod a felbukkanó emlékeket, Isten pedig a maga módján és idejében a helyzetet megoldja. Elmével fel nem foghatóan, meg nem magyarázhatóan, és igen, és akár illogikusan, csodának nevezhetően – de megoldja.
Képes vagy megbocsátani. Mert már nem akarsz többet magadnak ártani. Képes vagy önmagad lenni, amilyennek Isten teremtett: tökéletes, szerethető, teljes egész léleknek. És amikor önmagad vagy, egyszerűen, az Ő segítségével, szívből megbocsátasz.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.