Skip to content

Minden hiba kijavítható!

Elő a korrektort, és kész. Fizikailag, virtuálisan és mentálisan. Nincs olyan hiba, ami ne lenne helyrehozható, csak tudni kell, hogy mihez nyúljunk, mi legyen a varázsszó, és ez a varázsszó hogy használható.

Amiket hibáknak nevezünk, azok csupán lehetőségek arra, hogy javítsunk. Ahogy a szólás mondja: más szemében a szálkát, a magunkéban a gerendát sem látjuk meg. Sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha a sort magunkkal kezdjük. Az első lépés lehet az, hogy felismerjük és belátjuk, mindent mi magunk vonzunk az életünkbe. Van tehát bennünk valami, ami az adott helyzetet vagy személyt az életünkbe hozta. Nincs ebben semmi rossz. Ellenkezőleg. A hibának, hibásnak vélt helyzetek, tettek, viselkedések érzékelhetővé teszik, hogy valamit magunkban kell kijavítanunk, hogy az érzékelésünk megváltozzon.

Feltéve persze, hogy szeretnénk változtatni, hogy el vagyunk szánva a belső munkára, a teljes felelősségvállalásra.

Minden, amit hibának érzékelünk, azok a saját szűrőinken, emlékeinken, tudatalatti programjainkon át hozzánk érkező jelenségek. Ami az egyik embernek hibát jelenthet, az a másiknak ugyancsak fejlődési lehetőséget! Amint képesek vagyunk túllépni a hiábavaló önvádon, kritizáláson, könnyebben bevéshetjük a tudatalattiba, hogy ha legközelebb hasonló helyzet adódik az életünkben, másképp reagáljunk, változtassunk, változzunk.

A tudatalatti (belső gyermek) sokáig emlékszik, napi 24 órán át aktív és éber, akkor is, amikor alszunk. Ezért fontos, hogy dolgozzunk, változtassunk a tudatalatti programjainkon.

Van egy mindenki számára működő, egyszerű, bárhol és bármikor bevethető „korrektor”. Ez a létező legegyszerűbb mantra, amit a hawaii őslakosok évszázadok óta generációról generációra örökítenek, de akár Mooji is előszeretettel ajánlja; ez pedig a hála. Ha törekszünk arra, hogy pillanatról pillanatra ismételjük magunkban, ha alkalmunk adódik, akár hangosan: köszönöm, köszönöm, köszönöm, emelkedik a rezgésünk, a rezgés emelkedésének pedig következménye a belső béke. Ha sikerül helyreállítanunk a békénket, történhet bármi, dolgozhatunk rajta tovább magunkban, hogy fennmaradjon, a legegyszerűbb módon, folyamatos hálaadással.

A hála és az általa helyreállított béke révén kevesebbet reagálunk, ha mégis reagálunk, inspirációból érkező megfelelő válaszokat adunk, és észre sem vesszük, ezzel mégis dolgozunk az ún. hibáinkon.  

Fontos, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, ne legyen bűntudatunk, mert nem vagyunk bűnösök. Csupán hibáztunk. A múltat átírni nem tudjuk, a hozzá való viszonyunkat annál inkább! Mindenki megtalálja azt az utat, ami neki működik. Az a lényeges, hogy ne ölbe tett kézzel várjunk, hanem valamit csináljunk. Csak így lesz jobb, csak így változik meg a világunk.  

ITT MEG IS HALLGATHATOD.