Skip to content

A közösségi oldalak tele vannak negatív hírekkel. Mindannyiunknak vannak ismerősei, akik csupa szomorú, lehúzó hírt osztanak meg. Biztos, hogy szükség van erre? És vajon miért teszik? Biztos, hogy megéri ilyen hírekkel mérgezni az életünket?  

...continue reading "Biztos vagy benne, hogy ezt tudatnod kell?"

Naponta figyelsz a tisztaságra, a ruházatodra, a frizurádra. Minden reggel tükörbe nézel, mert fontosnak tartod, hogy lásd magad „külső” szemmel.

Akkor érzed jól magad, ha a tükör szerint nagyjából rendben vagy. És vajon folytatod-e tovább? Vajon mit mutat az aurád? Amikor a tükör jó képet mutat, de nem látod a rezgésedet, a gondolataidat, a tudatalatti emlékeket, ítéletek, véleményeket, programokat…

Tudod jól, hogy vigyáznod kell magadra, mert ezt senki más nem teheti meg helyetted. Talán már azt is tudod, megértheted, hogy ha magadra vigyázol, vigyázol mindannyiunkra is. Mert közös az élettér, mert a feladat most nagyon egy: emelnünk kell a rezgésünket, a tudatossági szintünket.

...continue reading "Vigyázz magadra, és óvd magad"

Az élet megy tovább. Beszűkül a fizikai élettér, magunknak kell hát kitágítanunk a saját határainkat. A lehetőségeink száma végtelen. Megválaszthatjuk, hogy mivel töltjük ki az időnket, hogy mire fordítunk figyelmet, mennyire vagyunk tudatosak – hiszen jól tudjuk, hogy amire fókuszálunk, azt vonzzuk be az életünkbe. Annak adunk energiát, amit a fejünkben pörgetünk.

...continue reading "És még mindig élünk"


A legokosabb, ami hirtelen kicsusszan a szánkon, ha valakit könnyek között találunk: ne sírj! Miért is ne? Kényelmetlen.  Kívül esik a komfortzónánkon. Félünk, hogy magával ragad, meghatódunk, vagy eszünkbe jut valami saját sírnivalónk, és máris kész a „baj”…

...continue reading "Ne sírj!"

Különleges képességű emberek mindig voltak. Zsenik, felfedezők, tudósok, polihisztorok kápráztatnak el bennünket olyan dolgokkal, amire az egyszerű halandó nem képes. Legalábbis hite szerint nem az. A jó hír az, hogy új korban élünk, és ezen a Földön már minden lehetséges. Vannak, akik az emberiség legsötétebb korszakának hívják, mások szerint aranykor, földi paradicsom. Döntsd el magad. De emlékezz, akárhogy is, a te világodat te magad teremted. Sötétnek vagy aranynak.

...continue reading "Minden él"

Folyton másoknak akarunk megfelelni, miközben megfeledkezünk arról, hogy ez úgy, ahogy van, lehetetlen. Megannyi szerepben éljük az életünket, vagyunk gyermekek, szülők, beosztottak és felettesek, házastársak és szerelmesek, szomszédok, barátok…

...continue reading "Légy önmagad!"

Küzdünk a betegség ellen, küzdünk a békéért, csak, hogy küzdhessünk valamiért… Nem hiszem, hogy azért születtünk a Földre, hogy folyamatosan kivont karddal, csatasorba kelljen állnunk. Nem hiszek abban, hogy mindig találnunk kell valamit, ami ellen, vagy amiért harcoljunk.

...continue reading "Élni jöttünk"

Annyira hozzászoktunk a szenvedéshez, hogy természetesnek vesszük. A világ összeomlani látszik, tele van elképesztő, rémisztő, fájdalmas és tragikus eseményekkel (természetesen a megfelelő csatornák gondoskodnak arról, hogy mindannyiunkhoz el is jussanak a híreik), hogy egyre kétségbeesettebben keressük a felelőst, a kiutat, jó esetben a saját helyünket ebben a lehetetlen világban.

...continue reading "Ha a világ összeomlani látszik"