A legnehezebb, legalábbis az egyik legnehezebb iskola a földi élet. És hogy miért? Mert elfelejtettük az előzményeket, és minden problémánk ebből adódik. Egyszerűen nem értjük az életet. Mi, miért történik, és máris hárítjuk valakire vagy valamire a felelősséget.
A Ho’oponopono technikáit tisztításnak nevezzük, a tudatalattiban a teremtés kezdete óta felhalmozott emlékek, programok, adatok, ítéletek, vélemények átadását a miénknél intelligensebb elme, és nevezd, ahogy a hited engedi, Isten kezébe.
Éltünk azelőtt is, hogy ebbe a testbe születtünk, még mielőtt elhatároztuk, hogy a Földre jövünk - ám erről keveset beszélünk.
Annál többet beszélünk arról, mi történik azután, hogy letesszük a földi járművünket, a testet. Beszélünk, erősítjük és tápláljuk a hiedelmeinket, hiszen az elme, az ember legkorlátozottabb része erre késztet minket. A születés és a halál apró eseményei az élet végtelenjének, a lélek számára az átváltozás egy-egy pillanata. A léleknek annyi, mint egy sóhajtás, jön és megy, miközben eltelnek az emberi időszámítás szerinti évtizedek.
Mázsás súlyokkal haladunk az élet útján, azt gondolva, hogy ez így van rendjén, és mindenkinek megvan a maga terhe. Nem is kérdés - van feladatunk elég. Van feladatunk, mégpedig csak olyan, amit képesek vagyunk elvégezni, aminek a megoldását megtalálhatjuk, és megkönnyebbülve, a jól végzett munka örömével mehetünk tovább.
Különleges képességű emberek mindig voltak. Zsenik, felfedezők, tudósok, polihisztorok kápráztatnak el bennünket olyan dolgokkal, amire az egyszerű halandó nem képes. Legalábbis hite szerint nem az. A jó hír az, hogy új korban élünk, és ezen a Földön már minden lehetséges. Vannak, akik az emberiség legsötétebb korszakának hívják, mások szerint aranykor, földi paradicsom. Döntsd el magad. De emlékezz, akárhogy is, a te világodat te magad teremted. Sötétnek vagy aranynak.
Küzdünk a betegség ellen, küzdünk a békéért, csak, hogy küzdhessünk valamiért… Nem hiszem, hogy azért születtünk a Földre, hogy folyamatosan kivont karddal, csatasorba kelljen állnunk. Nem hiszek abban, hogy mindig találnunk kell valamit, ami ellen, vagy amiért harcoljunk.
Micsoda kérdés! Kitől kérdezzük? Ki az, aki választ adhat erre? És egyébként is, minek mikor lesz már vége? Rossz álomként éljük meg a jelent, miközben rengeteg dolgunk van vele.
Megértem. Azt hiszem, mostanra tényleg megértem. Annyira mindenesetre, hogy megértem mindazt, ami velem történt. Amiért éppen ezt a tervet írtam meg egykor, mielőtt ideérkeztem a Földre, ezt választottam, ezzel kell megbékélnem.
Az oldal cookie-kat (sütiket) használ a kellemesebb felhasználói élmény érdekében. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulásodat adod, hogy elfogadod őket.ÉrtemNem egyezem bele.
Privacy & Cookies Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.