Amit túlzottan leegyszerűsítenek, gyakran a lényegtől fosztják meg.
Így van ez az ősi hawaii problémamegoldó, konfliktuskezelő, stresszmegelőző és félelemfelszabadító módszerrel, a Ho’oponoponoval is.

Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Amit túlzottan leegyszerűsítenek, gyakran a lényegtől fosztják meg.
Így van ez az ősi hawaii problémamegoldó, konfliktuskezelő, stresszmegelőző és félelemfelszabadító módszerrel, a Ho’oponoponoval is.

Tudjuk, hogy a problémák számunkra lehetőségek a fejlődésre, a növekedésre, a rezgésünk emelésére, mégis gyakran már a megjelenés pillanatában elutasítjuk a változást, mert a bizonytalant nem tudjuk kezelni. Az elménk fenn akarja tartani a bizonyosság tudatát, irányítani akar mindent, ami történik.

Amikor a földi életünket megterveztük, meghatároztuk a legfontosabb részleteket, körülményeket. A segítőink velünk vannak, és felbukkannak az életünkben azok a személyek, akik elvállalták azt a szerepet, hogy a terv megvalósításában a segítségünkre lesznek.

Észrevetted, hogy folyton a múltban jársz, mit tettél rosszul, milyen rossz döntést hoztál, minek „iszod most a levét” vagy menekülsz a jövőbe, és törekszel megfejteni, kitalálni, lemodellezni azt, ami majd ezután, valamikor, esetleg megtörténik? És amikor ezek valamelyike miatt elkezded rosszul érezni magad, jó esetben elkezdesz tisztítani, ezzel magadat a jelenbe, az itt és most-ba visszahozni.

Hajt a kíváncsiság, folyton a jövőbe terel, mert egyszerűbb, mint szembesülni a jelennel. Fantáziálunk, képzelődünk, tervezgetünk, „előre látunk” – ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van, azzal, hogy a jelenben vagyunk.

Az elfogadás nem jelent tétlenséget. Nem jelent beletörődést, tehetetlenséget, feladást. Nem. Éppen ellenkezőleg. Az elfogadás lehetőség a létező legtökéletesebb megoldás megtalálására, a saját békénk megteremtésére, a probléma, nehéz helyzet, sérelem, kilátástalanság Istennek történő átadására.

Beivódott a tudatalattiba, hogy „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani.”
El is hiszed, hogy „Vannak emberek, akiknek nem tudsz megbocsátani.”
És hol marad a legfontosabb? Te magad, aki hordozod a fájdalmat, a szenvedést, a megbocsáthatatlannak kódolt tudatalatti emléket?!

Segíts magadon, és Isten is megsegít – mondja a közmondás. Segíts magadon – hiszen Isten szabad választást adott neked, amikor teremtett. Választhatod azt, hogy Őt követed, átadod neki az irányítást, kapcsolatban maradsz vele, és hiszel abban, hogy azt kapod tőle, amire valóban szükséged van. Arra van szükséged, ami szolgálja a fejlődésed.

Egyedül érkezel és egyedül mész el.
Ez van összhangban a földi életre irt terveddel.
Mindaddig, amíg a Földön vagy, sok szereplő tűnik fel, egytől egyig szerepet játszanak, a te érdekedben. Segítenek, fölemelnek, kísérnek vagy ébresztenek – mindannyian önként vállalták, mert szeretnek téged.

Akárhogy is, a Földre a szüleid által érkeztél meg.
Bármilyen emlékeket őrzöl róluk, élhetsz abban a hiedelemben, hogy ezek az emlékek határozzák meg a gyermekkorod, aztán a későbbi fejlődésed, életed.
Emlékeztetlek: te választottad ki a szüleidet. Egy másik dimenzióban, magasabb rezgésen, tanulva a korábbi életeid tapasztalataiból, kijelölted az utat, aminek során megtapasztalhatod azokat a dolgokat, amiket szeretnél átélni.
