Tudjuk, hogy a problémák számunkra lehetőségek a fejlődésre, a növekedésre, a rezgésünk emelésére, mégis gyakran már a megjelenés pillanatában elutasítjuk a változást, mert a bizonytalant nem tudjuk kezelni. Az elménk fenn akarja tartani a bizonyosság tudatát, irányítani akar mindent, ami történik.
Az előre nem látható, nem várt helyzetek megjelenése félelmet váltanak ki belőlünk. A félelem nyomása alatt pedig az elme nem találja a megoldásokat. Itt van az a pont, amikor dönthetsz hited szerint, hogy nem vagy képes megoldani a helyzetet, túllépni rajta, vagy igénybe veszed a segítséget, ami a nap 24 órájában a rendelkezésedre áll. Ha szeretettel és elfogadással veszed az ilyen helyzeteket, mindenre képes vagy.
Emlékeztesd magad, hogy ebben az életben semmi nem tart örökké – kivéve az örökkévalót, a lelkedet, a lényegedet, a teremtő tudatot, ahonnan jössz. Minden más változik, és a helyzet, amivel szembesülsz, ugyancsak múlandó. Hála érte, hogy az élet mindig kihívások elé állít minket, folyton a változásra és a változtatásra hív. Így fedezhetünk fel csodálatos dolgokat, tartalékokat magunkban, és így fedezhetjük fel önmagunkat.
Mivel tudod tehát ellensúlyozni az elmének ezt a fajta zártságát, kényelmét, miszerint nem akar kilépni a komfortzónából? Azzal, hogy az elutasítás helyett tudatosan értékeled és hálás vagy a változásért. Ahelyett, hogy elutasítanád az újat, felismered, hogy ez az a helyzet, ami lehetőséget ad a fejlődésre. Mentél már át új és nehéznek látszó helyzeteken, és ennek köszönheted, hogy ott tartasz, ahol most vagy.
Hála annak, hogy megjelennek a változások, képes vagy értékelni a helyzeteket. A tél varázsa teszi, hogy amikor eljön a tavasz és a nyár, tudjuk azokat értékelni. A tél emlékeztet arra is, hogy pótoljuk az energiánkat, emeljük a rezgésünket, hogy mire eljön a nyár, fogadni tudjuk a csodálatos új pillanatokat. Akárcsak az éjszaka: újratöltődünk életenergiával, hogy az új napra készen álljunk. Mit csinálnánk, ha folyamatosan nappal lenne, ha nem lenne éjszakai csend és nyugalom? Ez a változás lényege. A létünknek része a ciklikusság. Ahelyett, hogy ezt elutasítanád, megtanulod úgy látni, mint lehetőséget. Így sokkal könnyebbeknek fognak bizonyulni a kihívások.
A helyzetek elfogadása nem jelent beletörődést, semmittevést. A beletörődés azt jelenti, ez van, ez történik, de legbelül rosszul érzed magad, ellenállsz, elutasítod a helyzetet. Az elfogadás ezzel szemben egyszerűen annak a felismerése, hogy mi történik, attól függetlenül, hogy te szeretnéd-e, hogy megtörténjen, vagy sem. Nem mondasz róla értékítéletet, nem ragasztasz rá pozitív vagy negatív címkét. Ez a bejárat a számodra sokkal könnyebb élethez.
Az elfogadás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egyetértesz. Nem jelenti azt, hogy teljes mértékben egyetértesz azzal, ami történik. Ez tévhit.
Mi van, ha esik az eső és én nem fogadom el? Ellenállok. Azt mondom, nem akarom, hogy essen, napozni akarok. Mi történik? Rengeteg energiát fektetek az ellenállásba, olyasmi ellen, ami tökéletesen kívül van az irányításomon. Végül eláll az eső attól, hogy ellenállok? Nem. Az történik, hogy elszívja az energiámat. Azt az energiát, amit szeretettel fordíthatok arra, hogy élvezem a pillanatot úgy, ahogy van.
Merd elfogadni a helyzeteket. Az elfogadás csupán az a bölcs döntés, hogy nem harcolsz a már meglevő ellen. Elfogadod, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagy frusztrált. Nem jelenti azt, hogy nem fáj. Elfogadod, hiszen, ha nem fogadod el, valójában akkor sem változik meg a helyzet. Így az az érzelem, amit ez a helyzetet kivált benned, természetes módon áramlik, és előbb-utóbb elmúlik.
A változások sok esetben olyan felelősségérzetet váltanak ki belőlünk, ami nem a miénk. Irányítani akarjuk a szeretteink, a párunk, a gyermekünk helyzetét, sőt, törekszünk a manipulációra, hogy a dolgok a mi elvárásaink és igényeink szerint alakuljanak. Abból a programból, emlékből indulunk ki, hogy a mi felelősségünk és szerepünk arról gondoskodni, hogy a változás ne következzen be. Az a te feladatod, hogy hagyd meg a másik szabadságát, és megértsd az ő szempontját.
Engedd el az irányítását annak, ami nem téged illet.
Ha olyasmi történik, ami valóban közvetlenül érint téged, számodra hoz változást, tisztítsd a helyzetet, hogy megérkezhessen az inspiráció: kell-e ebben a pillanatban cselekedned valamit, vagy sem. Ilyenkor szokott bekapcsolni a túlélési ösztön, a menekülés, és ilyenkor bizony megismétlődik a helyzet – ugyanis nem véletlenül vonzottuk az életünkbe, át kell mennünk rajta, meg kell tapasztalnunk. A tisztítás megnyugtat, békét hoz, csak így vagy képes meghozni a megfelelő döntéseket.
Hála a változásért – felfedezheted magadban a legjobb éned.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.