A félelmeink átírhatók.
A félelmeinket túl komolyan vesszük, és ezzel energiát adunk nekik. Azt vonzzuk be, amire folyton gondolunk, akkor is, ha ezt nem tudatosan tesszük, hanem csak hagyjuk, hogy a tudatalatti elménk irányítson, ahol ezek a félelmek megbújnak. A jó hír az, hogy a félelmek nem léteznek sehol máshol, csak az elménkben. Ami pedig az elmében van, azt mi hoztuk létre, és az át is írható.

Meg is szólal azonnal a hang: van is mitől félnünk! Ezt is csak az elme mondja, és állítom, nem kell ezt olyan komolyan vennünk. A félelemkeltés mindig is hathatós eszköze volt a manipulációnak: a félelemérzés mindennél erősebb, eltereli a figyelmet, így aztán ugyanaz a tudatalatti elme, amely a félelmet létrehozza és működteti, könnyen befogad mindenféle programot, véleményt, sablont, amit egyébként akár el is utasítanánk, ha tudnánk a létezésükről.
A félelmek hasznosak is lehetnek, ha veszélyre figyelmeztetnek, de nem szabad engednünk, hogy a félelmek uralják az életünket. Legnagyobb félelmeink a betegségről és a szegénységről szólnak – mint két olyan önbeteljesítő jóslat, amit, ha sokat foglalkozunk velük és táplálunk, meg is valósítunk. A gondolatainkkal teremtünk, ez nem is kérdés.
Gondoljunk csak egy félbevágott citromra – és a másodperc töredéke alatt beindulnak a nyálmirigyeink, csupán azért, mert rágondoltunk a citromra. Ugyanígy működik az elme, ha nem citromra, hanem az egészség vagy a gazdagság hiányára gondolunk. Elkezdünk olyan programot írni magunkban, ami betegségben vagy szegénységben töltött jövőt vázol fel, hiszen jó okunk van rá, hogy ezt elhiggyük: az elme bármikor készen áll rá, hogy ezt megerősítse, helyesel, érveket hoz fel, folyamatosan beszél hozzánk. Ilyen a természete.
Igen ám, csakhogy van erre gyógyír! Mégpedig az, hogy elébe megyünk a múlton való kesergésnek és a jövő feletti aggodalmaknak. A kulcs: a jelenlét. A jelenben kell maradnunk ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket. A jelen az egyetlen idő, amikor bármin változtathatunk, bármit átírhatunk. Most vagyunk képesek megváltoztatni a félelmeink tárgyához való viszonyunkat is.
Lehetünk kivételek mindenféle szabálynak és törvényszerűségnek hitt jelenség alól. Meggógyulhatunk örökletesnek hitt betegségből, kiderülhet több megerősítő diagnózis után, hogy a betegséget kiváltó ok egyszerűen eltűnt, a tünetek nem is léteznek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-egy helyzetbe beleragadjunk. Felül kell és lehet emelkedni a legnehezebbnek vélt akadályon is, ha odafigyelünk, ha tudatosak vagyunk, ha magunkat a jelenben tartjuk.
Nem szükségszerű, hogy szegény családba születve örök szegénységben éljünk. Nem függ társadalmi helyzettől, iskolai végzettségtől, bőrszíntől, lakóhelytől, hogy milyen sikeresek leszünk.
Függ azonban minden a hozzáállásunktól, az élet kihívásaira, a feladatainkra adott reakcióinktól, az ún. problémáknak látszó helyzetekhez való viszonyunktól.
Ma már nem lehetséges mindent elmével megoldanunk. Ki van zárva, hogy a világ problémáit is a vállunkra véve mi magunk az utunkon előbbre haladjunk. Sok azonban a feladat a saját világunkkal, a belső lelki munkával, a saját életünkért való felelősségvállalással. El kell kezdenünk befelé utazni, a saját fejünkben hordozott programokat, hiedelmeket, mintákat és félelmeket megfigyelni, átírni, és elkerülhetetlen, hogy valamilyen spirituális megoldáshoz is nyúljunk. Minden a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy az életünkön változtassunk, beleértve a félelmeinket is, amiket végre letehetünk – ha nem is estétől reggelre, hanem kitartó, pillanatról pillanatra való munkálkodással.
A félelmeink belül vannak a komfortzónánkon, megszoktuk, elfogadjuk őket, mintha lenne létjogosultságuk. Ki kell lépni ebből a körből, a félelem nem szükségszerű, nem uralhatja az életünket. Nem azért vagyunk itt, hogy szolgáljuk a félelmeinket!
Ha nem várod meg, hogy egy betegség vagy egy végzetesnek látszó pénzügyi válság ébresszen fel és tanítson meg erre, és kicsit is tudsz hinni abban, hogy átírhatod a sorsod, lehetőséged van rá. Használd a hatékony módszert, a Ho'oponoponot.
Én azt mondom, ne hidd el. Próbáld ki!
ITT MEG IS HALLGATHATOD.