Skip to content

Küldetés teljesítve?

A küldetésünkhöz mindannyiunknak el kell jutnia. Be kell töltenünk, szolgálnunk kell, mert addig nem találhatjuk meg a helyünket, amíg céltalanul, a napi rutint ismételve tengetjük az életünket. A küldetés az, amiért a Földön vagyunk. Nem pedig azért, hogy felkeljünk, elmenjünk robotolni, kifizessük számláinkat, a boldogtalanságunkért másokat okoljunk, majd békétlen éjszakai álmunkban is a félelmeinkkel harcoljunk.

A küldetés teljesítése lehetséges, a boldogság, az egyensúly és a belső béke forrása is. Aki megtalálja azt, amit szívesen csinál, amihez felfedezi az adottságait, amihez bevonzza és megteremti a körülményeket, amihez mellé állnak a megfelelő emberek – elmondhatja, hogy élete magaslatára jutott. A magaslatról pedig lehet még magasabbra jutni, a szárnyainkat próbálgatni, a láthatatlannak hitt dolgokat elkezdeni látni.

Mi a titka ennek a folyamatnak? Egyszerű a válasz. Amint megtaláljuk az utunkat, magunkon kitartóan dolgozunk, automatikusan bekerülünk az élet áramlatába. Felvesszük a változások ritmusát, békével fogadjuk az életünkben adódó eseményeket, a felmerülő problémákat nem ellenségeinknek tekintjük, hanem lehetőségeknek. Minden a fejlődésről szól, és aki ellenáll ennek, az leragad, kimarad a csodákból, és lezárja a küldetéséhez egyébként természetesen módon érkező segítséget.

Mert az Univerzum készen áll arra, hogy aki vállalja a munkát, annak a segítségére siessen. Ha látja az elkötelezettséget, a jó szándékot, a szolgálatra kész törekvésünket, hozzárendeli a szükséges forrásokat és körülményeket.

A küldetés nem függ iskolai végzettségtől, nemtől, vallástól és bőrszíntől. Függ azonban az elszántságunktól, az alázatunktól, a nem tanulható, de magunkban kifejleszthető küldetéstudatunktól.

Fel kell készülnünk rá. A felkészüléshez idő szükséges. Az idő nem készít fel semmire, de a belső munka lehet időigényes. A türelem áldás, a türelem döntés kérdése. A küldetésünkre meg kell érnünk, siettetni fölösleges.

Az Univerzum pontosan tudja, mikor és mit kell megtapasztalnunk ahhoz, hogy életünk magaslatára eljussunk. Lehetséges, hogy most nehezebbnek tűnik az út, kaotikusoknak tűnnek a dolgok, de ez teljesen természetes. Forr az egész világ, ellenben a káosz után törvényszerűen csak béke következhet. Letisztulnak a kapcsolataink, elkezdjük értékelni a saját adottságainkat, és olyan ajtók nyílnak meg, amiket hitünk szerint eddig az Univerzum szándékai zárva tartottak.

Új ajtókhoz, új lehetőségekhez néhány korábbinak be kell zárulnia. Le kell tennünk a hiedelmeinket, el kell hagynunk a saját életünket korlátozó programjainkat, el kell engednünk a minket már nem szolgáló körülményeket, embereket, energiákat.


Adva van az élet legkönnyebb útja – nem nehéz sem elindulni, sem ottmaradni rajta. Végtelenül egyszerű az út, a jelenben maradás, a küldetéshez vezető felkészülés. Úgy nevezzük: hála. Hála azért, amink van, amitől megmenekülünk, amit a hálánkkal – még ha nem is tudjuk, mi az – esetleg megelőzünk.

ITT MEG IS HALLGATHATOD.