Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Tűrhetetlen a világ helyzete? Mégis tűrjük a háborúkat, a természeti katasztrófákat, az emberi kommunikáció mélységeit… Azaz: még sincs tűrhetetlen.
Az események, a helyzetek valóban feszegetik a határainkat, próbára teszik a tűrőképességünket – ám csak addig, amíg nem vállalunk MINDENÉRT 100%-os felelősséget.
Lehet, hogy olykor büntetésnek látod, nem érzed ott jól magad, nem is érted, mit keresel ott – mégis jó, hogy ott vagy, ahol vagy.
A hála emeli a rezgésünket, általa még több áldást vonzunk be az életünkbe. A hála önmagában a problémáink fölé emel, és lehetővé teszi, hogy a szeretet szemével lássunk, ahogy Isten lát.
A félelmeink átírhatók.
A félelmeinket túl komolyan vesszük, és ezzel energiát adunk nekik. Azt vonzzuk be, amire folyton gondolunk, akkor is, ha ezt nem tudatosan tesszük, hanem csak hagyjuk, hogy a tudatalatti elménk irányítson, ahol ezek a félelmek megbújnak. A jó hír az, hogy a félelmek nem léteznek sehol máshol, csak az elménkben. Ami pedig az elmében van, azt mi hoztuk létre, és az át is írható.
Bár az ellendrukkerek, az alvajárók, az álhír- és a rémhírgyárosok igyekeznek fenntartani a félelmünket, ma már ez sem működik. A félelem ugyanis a fejekben születik, kinek-kinek a saját elméjében, és csak mi magunk tudunk változtatni a helyzeten. Ez az egyik, de nem az egyetlen fontos tanítása a Földön kialakult helyzetnek.
...continue reading "Itt a nagy ébredés ideje"
Mindig az lesz, ami éppen akkor most van. Nincs más. Az, hogy mi lesz, azt bizony senki nem tudja. Azért nem, mert minden egyes pillanatban változik minden, csak mi, vagyis az elménk nem számol vele. És olyan nehéz elhinnie.
...continue reading "Most akkor mi lesz?"Mindenkinek szíve joga - mondja a szólás -, hogy pillanatról pillanatra azt válassza, amit választ. Vagyis azt csinál, mit csak akar. Úgy tűnik, a szív "jogait" valahol elveszítettük. Félreértettük vagy félreértelmeztük, és az elme útjával azonosnak vettük. A választás ugyanis kimondottan a tudatos elme dolga, az elme dönt arról, méghozzá minden pillanatban, hogy merre halad tovább.
Még mindig sokan kerülgetik a szót, körülírják, valami mással helyettesítik, szinonímát keresnek - pedig nincs mitől tartani. Istent a mindennapi életünkből nem lehet kihagyni.
