A Karácsony ízelítő a Fényből, a Belső békéből, a Szeretetből, ami maga az élet. Bár odakint véres háborúk zajlanak, tudjuk, hogy a legnagyobb háborúk valójában nem kívül, hanem a fejekben vannak.
Minden, amit átélünk ebben az életben, azok a tudatalatti elménkben őrzött emlékek. Lehetnek ezek akár fájdalmasak, lehetnek akár hasznosak, akár derűsek, akár a földi létezésünkben nélkülözhetetlenek.
Vajon miért takarjuk el a fényt? Miért borítjuk fel a saját békénket? Miért adunk helyet a félelmeknek?
Csupán azért, hogy megtapasztaljuk az ellentéteket. Mert ilyen a duálisnak hitt világ, ilyen az általunk választott és megtervezett földi élet. Megszámlálhatatlanul sok emléket őrzünk, azt azonban elfelejtettük a földre születésünk pillanatában, hogy miért jöttünk ide. Ez az „amnézia” ennek az inkarnációnknak a szerves része.
És most itt a lehetőség, hogy mindezért felelősséget vállaljunk. Tudjunk róla, hogy ez itt nem a mi világunk. Átmenetileg vagyunk itt, éppen azért, hogy tanuljunk, fejlődjünk, emelkedjünk, emlékezzünk arra, hogy kik vagyunk és miért jöttünk.
A Karácsony évről évre visszatérő ünnepe lehetőség arra, hogy utat nyissunk a Fénynek, szilárdítsuk meg napról napra a belső békénket, és legyünk azok, akiknek Isten teremtett minket: a tökéletes, feltétel nélküli Szeretet.
ITT HALLGATHATOD MEG AZ EGYPERCEST.