Mindig az lesz, ami éppen akkor most van. Nincs más. Az, hogy mi lesz, azt bizony senki nem tudja. Azért nem, mert minden egyes pillanatban változik minden, csak mi, vagyis az elménk nem számol vele. És olyan nehéz elhinnie.
Nem is számolhat, mert a számításaink régen felborultak. Tudományos elméletek, bombabiztosnak hitt tanítások, törvényeknek hitt gondolatok dőlnek meg. Mert mi csak az elménknek hiszünk, jól bevált, régi sablonokkal, patronokkal, mert így kényelmes.
Ez most más? Más ez az ősz? Persze, mindig és mindegyik más. Hála Istennek, változik a világ, és nekünk számtalan lehetőségünk van a fejlődésre. Varázsolhatunk fényt az egyre korábban ránk köszöntő estékbe, beleláthatjuk az őszi színeket a még zöld levelekbe, felvehetjük a vízek ritmusát, követhetjük az élet sebesen változó áramlatát. Felülemelkedhetünk a kicsiny, de magukkal ragadó dolgokon, az ún. problémáinkon.
Miért is kérdés, hogy akkor most mi lesz? Mert át akarjuk ugrani a jelent. Ha tudnánk, ha szembesülnénk vele, hogy mennyi, de mennyi dolgunk van a jelennel, tennénk a dolgunkat, és nem tudakolnánk a jövőt. Ugyan, mire megyünk vele?
Az a dolgunk, hogy a jelenben éljünk, igyekezzünk a lehető legjobbat tenni mindenben, amit csak teszünk, elengedni az ítéleteinket, a háborgást, a gyűlöletet, a folyamatos trollkodást, az ellenkezést. Az ítélet dobozokban gondolkodik. A dobozokat az elménk hozta létre, és nem vezetnek semmire. A háborgás annak árt, aki háborog. Ha erre nem jön rá időben, akár bele is betegedhet. A gyűlölet is visszatér az életben, mint minden más, mégpedig ahhoz, aki gyűlölködik. A trollkodás semmin, de semmin nem segít. Születése pillanatában önmaga karikatúrája. Az ellenkezés fogságban tart, felemészti az időt és az energiákat. Ezek a dolgok választhatók, nem kötelező élni velük. Egy valamire azonban remekül szolgálnak: kiválóan rombolják a harmóniáját, a békéjét, az egyensúlyát annak, aki szabad választásával élve, ezeket vagy ezek valamelyikét választja.
Most akkor mi lesz? Nagy bizonyossággal nem fogjuk idő előtt megtudni. Vagyis akkor tudjuk meg, amikor a "majd" jelenné válik, és akkor is pontosan ugyanaz a dolgunk. Élni a jelenben, a lehető legjobban, legszelídebben, magunkban keresve és megtalálva a békénket. És ehhez magkaphatunk minden segítséget!
Egy dolog bizonyos: ideje, hogy végre számoljunk az ún. természetfelettivel, ha tetszik, a magasabb intelligenciával, én úgy nevezem: Istennel.
TARTS VELÜNK 2020. SZEPTEMBER 19-ÉN, SZOMBATON HO'OPONOPONO TRÉNINGEN, SZEGEDEN! Részletek itt.
ITT TALÁLOD A CIKK AUDIO VÁLTOZATÁT.