Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
A félelmeink a lehető legnagyobb akadályt jelentik az életünk áramlásában. A félelmeink fogva tartanak, mert hiszünk abban, hogy az a nem kívánt, félelmetes, negatív esemény be fog következni, amit éppenséggel nem akarunk. Berendezkedünk erre, és tényként kezeljük, valósággal várjuk a félelmeink beigazolódását.
Mi mást is kívánhatnék magamnak, a családomnak, a környezetemnek, a hazámnak?
Azt hisszük, hogy ha valamire vágyunk és azt elérjük, az jó. De mi a biztosíték arra, hogy azzal a vágyott dologgal képesek is vagyunk jól élni? Megdöbbentő példa az a jelenség, hogy a lottón nyereményhez jutó emberek többsége 3 év alatt elveszíti a megnyert hatalmas pénzösszegeket. Vajon miért? Hiszen nyerni jó. A pénz jó. A sok pénz nagyon jó…
Elő a korrektort, és kész. Fizikailag, virtuálisan és mentálisan. Nincs olyan hiba, ami ne lenne helyrehozható, csak tudni kell, hogy mihez nyúljunk, mi legyen a varázsszó, és ez a varázsszó hogy használható.
Legyen boldog az új éved – legyen boldog az új éned!
De mitől is lesz más? Mitől lesz új? Attól, hogy te változol.
Magától nem megy. A naptári ünnepek önmagukban semmit nem tehetnek. És még csak a jó kívánságok sem teremtenek új életet. Meg kell dolgoznunk a változásért, hiszen jól tudjuk, tapasztaljuk, hogy csak így megy.
Talán hallottad vagy olvastad már azt a mondatot, hogy elég annyit mondanod: köszönöm, szeretlek (sajnálom, kérlek, bocsáss meg), és ez elég is.
Van benne igazság: ha ezeket, vagy ezek valamelyikét ismétled magadban, folyamatosan, akkor valóban gyakorlod a Ho’oponopono módszerét.
Szeresd magad! Hiszen szerethető vagy!
Mesélek neked egy történetet – rólad. Nem arról, akinek hiszed magad, hanem arról, aki vagy.
Boldog ünnepek helyett boldogságot kívánok neked, az évnek nem csak erre a néhány napjára, hanem mind a 365-re, és annak sok-sok percére.
Korlátozó hiedelmeid
A hiedelmek is csak emlékek, programok, amik elhitetik veled, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, mert eddig így volt, és ez mindig is így lesz.
Bármennyire is szeretnénk tudatosak lenni és tudatosak maradni, az idő legnagyobb részében a tudatalatti programjaink irányítanak bennünket. Emlékek, amiket megörököltünk, programok, amiket elfogadtunk, ítéletek, melyekkel azonosulunk, olyan sémák, amelyek alapján megkülönböztetjük magunkat bárki mástól. Mert ránk természetesen soha nem érvényes az, amit másokban kifogásolunk.
