Amikor gondolkodsz, pillanatok alatt a múlton rágódsz vagy a jövőn aggódsz. Gondolkodsz, tehát gondot csinálsz magadnak.
Amikor még csak ismerkedtem a Ho’oponopono tanításaival, többször találkoztam olyan kijelentésekkel, mint: „Gondolkodni a legnagyobb felelőtlenség” vagy „Ideje abbahagyni az elemzést és a gondolkodást” vagy: „A gondolatok a tudatalattiban ismétlődő emlékek…” vagy: A gondolkodás függés.”
Hányszor hallhattuk, hogy valaki „töri a fejét”…
Aztán ott van René Descartes híres mondata: „Gondolkodom, tehát vagyok.”, amit 1637-ben (!) írt le. Mint középiskolás diákok, akkoriban jószerivel ezzel kezdtük a latin nyelvi tanulmányainkat.
Majdnem 400 éves ez a szentencia! Hol van az emberiség tudatossági szintje azóta?! Érezhetően tágult a tudatosságunk, emelkedett a rezgésünk, látunk, hallunk és érzékelünk olyan dolgokat, amikre akár még csak néhány évvel ezelőtt sem fedeztük fel a képességünket. A különbség csupán ennyi: Tartozom valahova, tehát vagyok…
Aztán ahogy elkezdtem megfigyelni a fejemben zajló összevisszaságot, érzékeltem, hogy amikor gondolkodom, valójában olyan mókuskerékben vagyok, ami a rendelkezésemre álló, az elme képességeinek korlátain belül felhalmozódott információkkal operál.
És az 1990-es évek elején rátaláltam a Silva-féle agykontrollra, rajta keresztül pedig a Ho’oponoponora. És megvilágosodott a „gondolat”: a gondolkodás a legnagyobb felelőtlenség.
Persze, hogy újra és újra ismétlődnek a dolgok, hiszen a programjaink, az emlékeink, a tudatalatti elménkben felhalmozódott adatok irányítanak. Pedig mindannyiunkban ott van az isteni bölcsesség, az isteni én, amely bármikor elérhető, mindenre tudja a tökéletes megoldást, csak éppen ma még kicsit nehezen férünk hozzá, mert a felszíni elme és a tudatalatti gyakran nem is beszélnek egymással.
Milyen érdekes! Bennem is csak a közelmúltban született a felismerés: forgatom, böngészem az etimológiai szótárakat, GONDosan kerülik a GONDOLKODNI szó eredetét.
A bármit megengedő és lehetővé tevő interneten időnként abba a summás bölcsességbe botlunk, hogy „ELGONDOLKODTATÓ”.
Igen, a GONDOLKODÁS ELTERELI a figyelmet, ELVISZ a jelenből, ELTAKARJA a lényeget.
Amikor gondolkodsz, pillanatok alatt a múlton rágódsz vagy a jövőn aggódsz. Gondolkodsz, tehát gondot csinálsz magadnak. Nem nehéz megfigyelni ezt a jelenséget, csupán egyetlen döntés kérdése.
Aztán a gondolkodással mire jutsz? Átadod az irányítást a tudatalatti emlékeidnek, programjaidnak, adataidnak, amiket hozol előző életeidből, a családfádtól, a tanulmányaidból, a kultúrádból...
Úgyhogy, lehet továbbgondolni, még több gondot kreálni…
Érdemes kipróbálni, megtanulni, hogy a gondolatainkat minél gyakrabban váltsa fel az inspiráció, az Istentől jövő, tehát tökéletes ötlet, szikra, motiváció.
HA CSAK EGY PERCED VAN RÁ, ITT MEGHALLGATHATOD A LÉNYEGET.