Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Sokat halljuk mostanában ezt a kifejezést: engedd el! Mintha az olyan könnyű lenne. Majdnem olyan, mintha azt tanácsolnánk: felejtsd el! Jó lenne, persze, hogy jó lenne elfelejteni, elengedni dolgokat, amik a jelen pillanatban megnehezítik az életünket, nem hagynak nyugodtan aludni, vagy éppen mély lehangoltságba taszítanak. Vajon miért olyan nehéz? Pontosabban, miért tűnik olyan nehéznek ez a feladat?
...continue reading "Az elengedés nem veszteség"
Mindig az lesz, ami éppen akkor most van. Nincs más. Az, hogy mi lesz, azt bizony senki nem tudja. Azért nem, mert minden egyes pillanatban változik minden, csak mi, vagyis az elménk nem számol vele. És olyan nehéz elhinnie.
...continue reading "Most akkor mi lesz?"Egyetlen pillanat műve. Egyetlen döntés kérdése: feladod, mielőtt megérkeznél arra a pontra, hogy megoldódik a probléma, vagy feladod a problémának látszó helyzetet Istennek, hogy oldja meg neked, helyetted.
Leélünk hosszú éveket, akár évtizedeket, anélkül, hogy tudatában lennénk a nevünk jelentőségének. Hihetjük, hogy a vezetéknevünket örököltük az őseinktől, a családunktól, a keresztnevünket pedig a szüleink adták - készen kaptuk tehát őket a Földre születésünkkel együtt.
Nevezd úgy a Teremtést, ahogy tetszik neked, ősrobbanásnak, Istennek, természetnek… Az elnevezés csak a szűkös nyelvi készletünkből eredhet, és mint ilyen, soha nem adhatja vissza a fogalmakhoz kapcsolódó milliónyi emléket, programot, hiedelmet, sem a lényeget.
Igen, Isten időnként megrázza a Földet. Mindig megtalálja a módját, hogy ébressze az emberiséget. Időnként cunami jön, aztán soha nem látott vulkánkitörés - olyan dolgok, amik előtt tehetetlenül áll az emberiség.
Önként vállalt rabság, ami ellen tiltakozol. Az ellenállás, az ellenkezés, a folytonos kritika, a csípőből nemtetszés mind-mind a te választásod. Senki nem kényszerít arra, hogy állást foglalj. Mégis megteszed - ezzel a saját börtönöd falait erősíted.
Mindenkinek szíve joga - mondja a szólás -, hogy pillanatról pillanatra azt válassza, amit választ. Vagyis azt csinál, mit csak akar. Úgy tűnik, a szív "jogait" valahol elveszítettük. Félreértettük vagy félreértelmeztük, és az elme útjával azonosnak vettük. A választás ugyanis kimondottan a tudatos elme dolga, az elme dönt arról, méghozzá minden pillanatban, hogy merre halad tovább.
Micsoda kérdés! Kitől kérdezzük? Ki az, aki választ adhat erre? És egyébként is, minek mikor lesz már vége? Rossz álomként éljük meg a jelent, miközben rengeteg dolgunk van vele.
Soha nem hittük volna. El sem tudtuk képzelni, hogy a mai, szabadnak érzékelt világban be leszünk zárva. Bezárva az otthonunkba. És azt már végképp nem tudjuk felfogni, hogy itt találhatunk rá a valódi szabadságra.
...continue reading "Otthon kell maradnunk, hogy hazataláljunk"