fbpx Skip to content

Otthon kell maradnunk, hogy hazataláljunk

Soha nem hittük volna. El sem tudtuk képzelni, hogy a mai, szabadnak érzékelt világban be leszünk zárva. Bezárva az otthonunkba. És azt már végképp nem tudjuk felfogni, hogy itt találhatunk rá a valódi szabadságra.

Mi is az a szabadság? Az, hogy nem függünk senkitől és semmitől, csak a saját döntéseinktől, a hozzáállásunktól. Annak a felismerése és a világ legtermészetesebb módon való kezelése, hogy mindent mi teremtünk a gondolatainkkal. Annak az univerzális törvénynek a tudata, hogy azt kapjuk, amit adunk. Az elme számára persze emészthetetlen, hogy az Univerzum úgy tökéletes, ahogy van. Most pedig különösen...

Mindannyian hazafelé tartunk, oda, ahonnan jöttünk: a tökéletes béke, a feltétel nélküli szeretet, az üresség birodalmába. Mégis eltévesztettük az utat, és annyira eltávolodtunk az otthon fogalmától, hogy újra kell tanulnunk. Meg kell tanulnunk járni, meg kell tanulnunk felkelni minden esés után is, mert ha már egyszer itt vagyunk, akkor nem lehet feladni.

Feladat van, feladás nincs.

Nem áll módunkban visszalépni, és Istentől bocsánatot kérni, mert pályát tévesztettünk. Nem. Tesszük a legjobbat, amit tehetünk, most mégis arra van szükségünk, hogy rátaláljunk önmagunkra, felfedezzük, hogy min kell változtatnunk - magunkban. Tudva azt, hogy ha magunkon segítünk, mindenkin segítünk. Ha megteremtjük a békénket (mindegy, hogy az ajtónkon kívül vagy belül tartózkodunk), akkor mindenki békében lesz. Ha mi jól vagyunk, mindenki jól lesz. Egymástól csupán fizikailag elválasztva, fel kell ismernünk az egységet. Elfelejtettük, hogy nem test vagyunk, hanem lélek.

Össze kell kapcsolódnunk az bölcsebb énünkkel, a tudatfeletti bölcsességgel. Szorosan kell tartanunk a kezét, mert most olyan mélységekbe juthatunk, ahonnan hosszadalmas is lehet felfelé jutnunk. Most nincs itt az ideje a kételkedésnek, a kérdéseknek, az értetlenségnek. Tudjuk jól mindannyian, hogy ez a világ tarthatatlan.

A mennyország és a pokol nem helyszínek. Tudatállapot. Ezért kell most otthon maradnunk, hogy hazataláljunk. Istenhez.

Hálát adok, hogy rajta maradhatok a legrövidebb úton, hálát adok, hogy sikerül hozzád eljutnom. Talán ezúton is megérinthetem a szíved, hiszen a fizikai távolság most nem létezik. Legalább is addig, amíg rendbe nem jön a lélek.