Micsoda kérdés! Kitől kérdezzük? Ki az, aki választ adhat erre? És egyébként is, minek mikor lesz már vége? Rossz álomként éljük meg a jelent, miközben rengeteg dolgunk van vele.
Pontosabban: sokan rossz álomként élik meg. Kívülálló ellenségre mutogatnak, parányi részecskét vádolnak, ami - mint valami szellem - kiszabadult a palackból. Emberéleteket követel, a szabadsághoz való jogot tiporja sárba, családokat nyomorít meg, semmivé válnak anyagi javak, elvesznek munkahelyek...
Sorolhatjuk vég nélkül, és mindezt a láthatatlan ellenség számlájára. Mindaddig, amíg így gondolkodunk, garantáltan nem lesz megoldásunk. Ha kívül keressük a felelőst, ha szemet hunyunk a tanulság felett, ha meg sem akarjuk látni a valódi történéseket - nincs megoldás és nem lesz változás.
A változás velünk kezdődik. Kezdetnek érdemes elfogadni az adott helyzetet. Nem azért, mert azzal a helyzet változik, hanem azért, hogy megtaláljuk a saját békénket.
Aztán célszerű kiaknázni a látszólag beszűkült, mégis határtalanul tág lehetőségeinket. Mindazt, amit veszteségként élünk meg, elkezdeni másképp nézni, próbálni megfigyelni, és meghallani az üzenetet: miben és miként változzunk meg.
Olyan egyszerű háborogni, másokra mutogatni, mindent kritizálni - egyszerű, de mindez önámítás. Nagyon valószínű, hogy egy seregnyi dolog van, amiért valaki más éppen ránk mutogat. Mert neki nem tetszik az, amit nem teszünk, ahogy a dolgokhoz viszonyulunk, ahogy reagálunk, amit cselekszünk. Létezik, hogy minden zsákutcába torkollik?
Nem. Van kiút - a kiút befelé vezet. Önvizsgálat, lelkiismeret, tanulás és változás, változás, változás. Mindenki úgy gondolja, hogy a másik változzon meg? Hogy cselekedjen másképp? Hozzon jobb döntéseket?
Kezdjük a sort magunkkal! Kéznél van és ez a legkönnyebb. Könnyebb, ha tudomásul vesszük, hogy a mi kedvünkért a világ nem változik meg.
Legyünk kreatívak, nézzük és csináljuk másképp! Itt a lehetőség, hogy részt vállaljunk az új világrend építésében. Vége az anyagiak uralmának, vége az önzésnek, vége a gyűlölködésnek, az ember saját maga ellen való örökös küzdelmének.
Küzdeni fölösleges. Túlzott erőket emészt fel, és úgy látszik, hogy sok eredményre mégsem vezet. Csöndesen, elfogadással, komoly és kitartó belső munkával őrizhetjük a békénket. Bármi történik a világban, a belső béke védi az immunrendszerünket, átsegít a nehézségeken, a fájdalmon, ami elkerülhetetlen.
Mikor lesz már vége? Amikor te úgy döntesz. Amikor elhatározod, hogy ettől a pillanattól másképp lesz. Amikor képes vagy meglátni a problémákban a lehetőségeket, akkor kezdődik a jelened. Ez minden, amid van. Új kezdet, teremtés. Senki és semmi ellen nem megy. Valamiért és valakiért történik. És végül megérted, hogy Érted.