Nevezd úgy a Teremtést, ahogy tetszik neked, ősrobbanásnak, Istennek, természetnek… Az elnevezés csak a szűkös nyelvi készletünkből eredhet, és mint ilyen, soha nem adhatja vissza a fogalmakhoz kapcsolódó milliónyi emléket, programot, hiedelmet, sem a lényeget.
Akárhogy is vélekedünk a minket körülvevő világról, most ez az otthonunk. Nem lehet nem észrevennünk, hogy mindannyian óriási lehetőségeket kapunk a fejlődésre, az ébredésre, a tudatossá válásra.
Tanulunk mindenfélét, a szüleinktől, a barátainktól, a könyvekből, a médiumoktól, az internetről… alaposan megszűrjük az ismereteinket, befogadjuk, amit jónak hiszünk, és elutasítjuk, amit rossznak.
És alig-alig jutunk el odáig, hogy ami körülvesz minket, ami gyönyörű példákat kínál, ami tanulságos lehet az embernek, annak szenteljünk egy kis alázatot és őszinte figyelmet.
A valódi és mindenki számára egyformán elérhető mester a természet.
A természet lenyűgöző, mi mindennel tanítja az embert.
Színeivel elkápráztat, nem csak a tenger kékjével, a növények zöldjével, a virágok pompázatos árnyalataival, hanem a fauna csodás egyvelegével is.
A vizek áramlanak, soha meg nem állnak, még akkor sem, amikor a szemmel látható útjuknak vége szakad. És ha útjukba akad egy-egy kő, kikerülik, átsiklanak rajta vagy magukkal viszik.
Az évszakok csodái ezernyi tanulsággal szolgálnak. Az élet örökkévalóságát mintázzák. A virágok elhervadnak, a levelek a földre hullanak, és újra használva a teremtő erejüket, ismét kisarjadnak.
A Nap, az éltető fény mindenkinek ragyog. Még akkor is, amikor nem láthatjuk, mert vastag felhőtakaró költözik elé, vagy az évszakok változásával a számunkra kevesebbet mutatkozik.
És van az Ember, aki olyan nagynak teremtetett, hogy a gondolataival képes hegyeket mozgatni. Szabad választást kapott a Teremtőtől, hogy maga döntse el: hittel, békével és szeretettel él vagy a világ uraként háborúzva, békétlenkedve, gyűlölettel.
A természet tanít. A természet nem háborúzik. Időről időre megújul, változik, és csodáival elkápráztatja az Embert. Az Ember azonban hajlamos a maga teremtette gondjaiba alámerülni, és addig-addig süllyed, amíg valami fájdalom vagy csapás fel nem ébreszti.
Ahány ember, annyi szín az életben, és mindegyikben megvan az Isten adta bölcsesség, a szabad választás lehetősége, a képesség a tudatos életre.
Mindannyian képesek vagyunk áramlani, felemelkedni, a múlt és a jövő helyett a jelenben élni, az eseményeket és helyzeteket kívülről szemlélni.
Képesek vagyunk megújulni, változni – önmagunkhoz megérkezni, új utat és megoldásokat magunkban keresni.
Mindannyian, kivétel nélkül azért vagyunk a Földön, hogy a legnagyobb sötétségben is teljesítsük a küldetésünket.
A természet tanít. Folyton azt teszi. Vajon észreveszed?
ITT MEG IS HALLGATHATOD: https://www.youtube.com/watch?v=rvt6w9vpZHs&t=2s