Ho'oponopono magyarul, hiteles forrásból
Amikor olyan kihívással szembesülsz, amiről azt gondolod, hogy ennek a megoldásához csodára van szükség, itt csak a csoda segíthet – kívülre helyezed a problémát, a probléma megoldását, nem bízol magadban, nem bízol az életben. Fel nem foghatod, hogy még ennek a különleges, soha nem volt helyzetnek is lehet pofonegyszerű, pozitív végkifejlete. Az egyszerű dolgok nem tetszenek az értelemnek, a csodák pedig kívül esnek a képzeleted vagy a hited határain.
Az emberiség történetének nagyon fontos pillanatát éljük. Minden változik, mindannyian változunk, mindannyiunkra szükség van, hogy jobb és élhető világot teremtsünk.
Olyan helyzeteken, eseményeken megyünk keresztül, amik segítenek bennünket az ébredésben, egyenként és együttesen. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen képesek vagyunk mindenben meglátni a lehetőséget, fejlődni, növekedni, jobb emberekké válni, új emberiséget teremteni, és ehhez minden pillanatban kapjuk is a segítséget.
Beivódott a tudatalattiba, hogy „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani.”
El is hiszed, hogy „Vannak emberek, akiknek nem tudsz megbocsátani.”
És hol marad a legfontosabb? Te magad, aki hordozod a fájdalmat, a szenvedést, a megbocsáthatatlannak kódolt tudatalatti emléket?!
Segíts magadon, és Isten is megsegít – mondja a közmondás. Segíts magadon – hiszen Isten szabad választást adott neked, amikor teremtett. Választhatod azt, hogy Őt követed, átadod neki az irányítást, kapcsolatban maradsz vele, és hiszel abban, hogy azt kapod tőle, amire valóban szükséged van. Arra van szükséged, ami szolgálja a fejlődésed.
Nem először, sokadjára. Pénzügyi válságról harsognak a hírek, de ha nem is harsognának, naponta érzékeled.
Nem elég a háború, a járvány, az energiaválság, az éhínség, még mindennek a tetejébe jön az infláció… A pénz elértéktelenedése, a pénz romlása, a pénz értékének romlása. Nos, a pénz nem értéktelenedik el. A pénz nem romlik el. Minden ilyesmivel az ember ruházza fel, ahogy az ember, emberek egy csoportja, érdekköre viszonyul hozzá.
Egyedül érkezel és egyedül mész el.
Ez van összhangban a földi életre irt terveddel.
Mindaddig, amíg a Földön vagy, sok szereplő tűnik fel, egytől egyig szerepet játszanak, a te érdekedben. Segítenek, fölemelnek, kísérnek vagy ébresztenek – mindannyian önként vállalták, mert szeretnek téged.
Akárhogy is, a Földre a szüleid által érkeztél meg.
Bármilyen emlékeket őrzöl róluk, élhetsz abban a hiedelemben, hogy ezek az emlékek határozzák meg a gyermekkorod, aztán a későbbi fejlődésed, életed.
Emlékeztetlek: te választottad ki a szüleidet. Egy másik dimenzióban, magasabb rezgésen, tanulva a korábbi életeid tapasztalataiból, kijelölted az utat, aminek során megtapasztalhatod azokat a dolgokat, amiket szeretnél átélni.
Még mielőtt a Földre születtünk, megírtuk az életünk tervét. Kiválasztottuk a számunkra megfelelő helyet, körülményeket, a legfontosabb szereplőket, köztük a szüleinket. Az vezérelt bennünket, hogy a földi életben tanuljunk, haladjunk, emelkedjünk a lehető legtöbbet, éljünk át olyan dolgokat, amik által tapasztalhatunk mélységet és magasságokat. Igen, tiszta lelkekként készen álltunk arra, hogy jó szándéktól és szeretettől vezetve még közelebb kerüljünk ahhoz, akinek Isten teremtett.
Van, aki a Messiást várja, van, aki azért fohászkodik, hogy a világ változzon meg egycsapásra. Azt akarják, hogy teremjen béke a háború helyén, és olyanok is vannak, akik fegyverekkel remélik elérni a háború végét.
A félelmeink a lehető legnagyobb akadályt jelentik az életünk áramlásában. A félelmeink fogva tartanak, mert hiszünk abban, hogy az a nem kívánt, félelmetes, negatív esemény be fog következni, amit éppenséggel nem akarunk. Berendezkedünk erre, és tényként kezeljük, valósággal várjuk a félelmeink beigazolódását.
