Az élet motorja, a szeretet központja, az isteni énünk szimbóluma a szív. Ezen keresztül hidalunk át minden fizikai távolságot, hangolódunk egymásra, a szeretet hullámhosszára.
Mi is állhatna útjában a földi életünk lényegének? Az emlékek. Azok az adatok, ítéletek, programok, amiket a tudatalatti elménkben hordozunk, és olyan nagyon beléjük kapaszkodunk, hogy megfeledkezünk arról, kik is vagyunk.
Hozunk magunkkal számtalan emléket, akár előző életeinkből, akár az őseinktől, a szüleinktől, a társadalmunkból, a neveltetésünkből, melyeket képesek vagyunk tényekként elhinni, elfogadni, mert olyan természetesnek vesszük, hogy ezen a földön ez így érvényes, és mindennek megvan az ellenkezője is.
Különös arról a magas rezgésről ide érkezni, ahonnan jöttünk, ahol megírtuk az életünk tervét, és belefoglaltunk minden olyan körülményt, amit mi magunk szeretnénk átélni. Azért, mert azokon a területeken még van tanulnivalónk, talán szeretnénk valaminek a másik oldalát látni, megtapasztalni, bizonyos dolgokban kiegyensúlyozottabbakká válni. Ahhoz, hogy a tervünkben szereplő dolgok átélése a javunkra váljon, bizony sokszor előfordul, hogy a nehezebbnek tűnő helyzeteket megoldhatatlanoknak, a nehezen kezelhető embereket ellenségeinknek, a problémáknak látszó lehetőségeket büntetéseknek tartjuk. Szó sincs ilyesmiről! Csupán elfelejtettük, hogy kik vagyunk, elfelejtettük, hogy minden pillanatban választhatunk és választunk. Ahogy haladunk az utunkon, lassan-lassan rájövünk, hogy spirituális lények vagyunk, akik itt a Földön növekszünk és fejlődünk. Azért vagyunk!
Micsoda áldás, hogy az életünk szereplői kísérnek és segítenek bennünket, hogy mindent megkapunk az Univerzumtól, ami a tervünkhöz szükséges, és rátalálhattunk arra az útra, ami közvetlen kapcsolatot teremt és tart fenn Istennel, ha mi ezt elfogadjuk és minden egyes nap dolgozunk magunkon ennek érdekében.
Velünk kezdődik a békénk, belülről fakad a boldogságunk, hiszen ezekhez Istentől mindent megkaptunk. Eltávolodtunk tőle, feltételeket szabtunk az életünk teljességéhez – és nem vesszük észre, hogy éppen ez vezet az elszigetelődéshez. Eltávolodtunk attól a világtól, amit joggal nevezhetünk földi Paradicsomnak.
Nézd csak meg a természetet, az Anyaföldet vagy az eget! Az élet gyönyörűséges, és ez ellen az elme semmit nem tehet. Kreálhat új programokat, hiedelmeket, próbálhat győzködni, hogy milyen nehéz az élet… az nem a valóság. Azok csupán tudatalatti emlékek.
Te már tudod, és én is tudom, hogy az életünk a saját választásaink és döntéseink eredménye. Választhatod azt, hogy a problémáidat átadod Isten kezébe, nem cipeled tovább a válladon a világ minden terhét, és bármi történik veled és körülötted, hálát adsz érte.
Szív küldi szívnek, hiszen a szív az élet motorja, a lényegünk hordozója. Éld az életet szívvel-lélekkel, szeresd meg magad, hiszen te jó, nemes, bátor és kiválasztott lélek vagy!
Ebben az évben van 10 éve, hogy Magyarországon először lehettünk részesei személyesen annak az áldásnak, hogy megtanulhattuk az ősi hawaii Ho’oponopono használatát. Hála az azóta eltelt időért, az evolúcióért, a további hawaii mestereimért és a lehetőségeimért, szert tehettem olyan tudásra, amit szívesen osztok meg veled is, ha már végeztél tréninget. Itt a video, illetve az írásom alatt megtalálod a legfontosabb információkat.
Aloha Party november 5-én, Budapesten.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.