Még ha gyakran meg is feledkezünk róla, lélek vagyunk, aki ebben a testben inkarnálódott, hogy tapasztaljon, fejlődjön, tanuljon. Sokszor előfordul, hogy azonosulunk emberi mivoltunkkal, holott az emberi lét csak egy állomás, életeink egyike, ami valóban kivételes lehetőségeket kínál az életünk tervének megvalósítására.
Belemerülünk a hétköznapjainkba, elfogadjuk, hogy versenyeznünk kell vagy illik az élet minden területén: kicsi gyermekkorunktól kezdve „felvételiznünk” kell mindenféle intézménybe, aztán munkahelyre, pozícióra… Mintha ez lenne az életünk hajtóereje! Nem az. A földi életünk hajtóereje az evolúció, a tudatosság fejlesztése, önmagunk, lélek-mivoltunk felfedezése.
Mindannyian más tudatossági szinten, más és más feladatokkal, tervekkel, tanulnivalóval jövünk a Földre. És amikor ezekkel a különbözőségekkel találjuk magunkat szemben, máris lehetőségek sokasága tárul fel. Reagálunk-e a másságra? Elfogadjuk-e különbözőségeket? Kritikával illetünk-e mindent és mindenkit, ami és aki nem olyan, amilyennek szerintünk lennie kellene?...
És az Univerzum így tökéletes. Ki-ki átélheti a neki szóló helyzeteket, hogy azokból a lehető legtöbbet hozza ki és magából a lehető legjobbat adja.
Ahogy ébredünk, ahogy emelkedik a tudatossági szintünk, kezdjük megérteni, hogy az életünkben vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek, mégis jó szolgálatot tesznek a fejlődésünknek. Vannak korlátok, amiket itt a földi életben nem léphetünk át, és vannak olyan tanítások, amik a leghatékonyabb módon jelennek meg, a lelki vagy a fizikai fájdalmon át.
A fájdalom lehetőség. Ha fájdalom ér bennünket, odafigyelünk a jelenségre, még ha nehéz is számunkra, megállunk egy pillanatra. A fájdalom jelez, hogy valamin változtatnunk, változnunk kell. Ha nem kapnánk ilyesfajta jelzéseket, vajon hogy élnénk az életünket? Hiszen arra vagyunk programozva, hogy minden történjen tökéletesen, azonnal, fájdalommentesen, lehetőség szerint változásoktól mentesen. Ez az a bizonyos komfortzóna, ahol minden kényelmes, és semmi nem fejlődik.
Márpedig, ha tanulni és fejlődni jöttünk a Földre, tennünk is kell érte. Naponta átélünk félelmet, bizonytalanságot, féltékenységet, frusztrációt – és ki tudja, még hányféle kellemetlennek ítélt dolgot. Óriási lehetőségeink rejlenek ezekben a tapasztalatokban: mi magunk javíthatjuk ki a hibákat, okulhatunk a tanításokból, változtathatunk a viszonyunkon másokhoz és a világ dolgaihoz.
A fájdalom nem kellemes. És jó, hogy így van. Fontos jelzést hoz arról, hogy itt valami tanulnivalónk van. Talán a szeretet, talán az elfogadás, talán a megfigyelés – ítélkezés és kritika helyett.
A fájdalom arra késztet, hogy forduljunk befelé, a spirituális részünkhöz, a lényegünkhöz. Megértjük, hogy az Univerzum így gondoskodik a fejlődésünkről, a tanítások tökéletes időpontban való érkezéséről és a mi spirituális ébredésünkről. Végső soron, a fájdalom azért van, hogy másképp lássuk az életet. Hozzunk másfajta döntéseket, értsük meg, hogy a földi élet gyönyörűséges.
Így van a fájdalom érted, és nem ellened.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.