Nagy úr a kényelem, de nem a legnagyobb. A kényelem kényeztet, igénytelenné, restté, megalkuvóvá tesz. De csak akkor, ha engeded. A kényelmi, azaz komfortzóna olyan állóvíz, langyos terep, ahol semmi nem terem meg. Semmi új nem születik. Egész egyszerűen nem működik.
Ma az élet minden helyzetével arra tanít, hogy változásra van szükség. Változás pedig akkor lehetséges, ha mi magunk változunk meg. Ki kell lépnünk a kényelmünk szűkös terepéről, ez elkerülhetetlen.
Nem volt részünk egyszerre, egy időben háborúban, járványban, energiaválságban, inflációban – de most van. Nem volt részünk ennyi és ilyen mértékű természeti katasztrófában – és lám, most van.
Az emberi képzelet rákényszerül arra, hogy visszavonuljon. Hiszen az emberi képzelet része a komfortzónának. Amit el tud képzelni, azt lehetségesnek tartja, és minden, ami a képzeletén túl van, az a számára nem is létezik. Az élet tehát hoz olyan lehetőségeket, amitől az ember változik, tágul a tudata, emelkedik. Ha önként nem teszi – az élet rákényszeríti.
Hol is van tehát a komfortzónád határa? Egyszerű. Ott, ahol elkezded kényelmetlenül szokatlanul, kellemetlenül érezni magad. Ez az! Ilyenkor emlékeztesd magad, hogy valami emlék, program dolgozik benned, amit neked kell kezelned. Lépj kapcsolatba a bölcsebb éneddel, a tudatfelettivel, Istennel. Hozd magad a jelenbe, nyiss utat az inspirációnak. Biztos lehetsz benne, hogy Isten megajándékoz vele. Köszönöm, szeretlek, köszönöm, szeretlek – ismételd mindaddig, amíg csak figyelni tudsz rá. Érkezik az ötlet, a motiváció, a különleges gondolat, az isteni szikra. Csak legyél rá nyitott, figyeld a tested jelzéseit, a váratlan fordulatokat, a véletleneknek tűnő helyzeteket!
És jönnek a tudatalatti (belső gyermek) spontán válaszai: Ez nem jutott volna eszembe! Ez túl egyszerű ahhoz, hogy működjön. Ez hihetetlen. Ez lehetetlen. És ez az a pont, ahol könnyen és tudatosan elhagyhatod a komfortzónádat. Jól hallod, amit az inspiráció mond. Tedd meg. Szívleld meg. Adj érte hálát, és meglátod, milyen egyszerű meglépned.
A komfortzóna határa az a vonal, amin túl az élet kezdődik. Ahol helye van a csodáknak, ahol természetes, hogy minden bizonytalan, ahol az ember már nem tervez, mert tudja, hogy ha Istenre bízza magát, akkor visszatér az egyensúlya, megszabadul a tudatalatti emlékek fogságából, visszatér az életébe a harmónia, és felismeri, hogy amikor valódi önmaga, egyáltalán nincs miért aggódnia. Micsoda kényelem, de mennyire más, amikor csupán annyi az ember dolga, hogy ott-tartsa magát a most-ban!
A komfortzóna az a terep, amit a sémák, a programok, az ítéletek és hiedelmek éltetnek. Könnyű belátni, hogy ezek egész egyszerűen nem működnek. Olyan, mint egy mókuskerék, amit a magad számára csak te állíthatsz meg.
Áldás a kényelmetlen, kellemetlen, szokatlan helyzet. Ezek azok a helyzetek, amik érted vannak, mert felébresztenek. Segítség a változáshoz és a változtatáshoz. A komfortzónából a kiút csak befelé vezet. Hála érte Istennek!
ITT MEG IS HALLGATHATOD.