Ahogy haladunk az utunkon, egyre világosabbá válik, hogy nem a testünk vagyunk, hanem lélek, aki azért jött a Földre, hogy növekedjen, fejlődjön, emelkedjen, különösen azokon a területeken, amiket magának kiválaszt, ahol meg kell erősödnie, tapasztalatokat kell szereznie. A lélek a Földre születése előtt megírja az élete tervét, ír bele fájdalmakat, viharokat, ellentéteket, elutasítást is, ha arra van szüksége, és nincs benne félelem, hogy ezeket át is élje.
Abban nincs különbség közöttünk, hogy spirituális lények vagyunk, és a lélek energia. A földi életünkben azon dolgozunk, hogy emelkedjen a rezgésünk, az energiaszintünk, és a lehető legjobb legyen az életünk.
Ahonnan érkezünk, ott sokkal magasabb a rezgés, mint itt a Földön. Többek között ezért is sokat kell dolgoznunk, hogy önmagunkhoz visszataláljunk, miközben megvan a megírt feladatunk, és a küldetésünk, amit ugyancsak meg kell találnunk.
Már nem kérdés, hogy a gondolatainkkal teremtünk, és hogy minden egy gondolattal kezdődik. Ahogyan gondolkodunk, úgy növeljük vagy csökkentjük az energiaszintünket, a rezgésünket. Ha folyton negatív tartalommal töltődünk, alacsony rezgésű, panaszkodó, ítélkező, mindent címkéző emberek között élünk, ezt vissza is tükrözi az energiaszintünk. Olyan ez, mint egy mókuskerék, körbe-körbe forgunk, és ezzel nem haladunk. Ha azonban a fény, a szeretet, az elfogadás, az Isten adta, saját belső kincsestárunk a forrásunk, békében vagyunk, áramolhatunk.
Meg kell tanulnunk magunkra vigyáznunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindannyian spirituális lények vagyunk, és mindannyian az evolúció útján haladunk. El kell fogadnunk, hogy mindenkinek van története, amiről mi adott esetben nem tudunk. És ebből következik, hogy nem mi vagyunk hivatva arra, hogy másokat megítéljünk, kritizáljunk, a tetteit vagy a viselkedését címkézzük. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy az a másik ember milyen lélektervet írt magának, mit kell megtapasztalnia, átélnie, hogy ezáltal fejlődjön, és emelkedjen a tudatossági szintje. Azt is elfelejtettük, hogy mi magunk milyen tervet írtunk magunknak, és ebben miféle szerepe van a másiknak!
Amikor ítélkezünk mások felett, kritizálunk másokat, mutogatunk másokra, akkor nem értettük meg a lényeget: mindannyian más és más tudatossági szintről jövünk, ahogy az energiaszintünk is eltérő, úgy a tudatossági szintünk is az. Mindannyian felfelé haladunk, egyre feljebb jutunk és növekszünk. A fejlődésnek nincs felső határa.
Amikor ítélkezünk, másokra mutogatunk, kritizálunk, csökkentjük a saját energiánkat, az életszínvonalunkat, gyengítjük az immunrendszerünket, ragaszkodunk múltbéli dolgokhoz, emlékekhez.
Az Univerzum tökéletes, minden rendben van. Minden, amit látunk, minden, amit kritizálunk, minden, amit jó és rossz címkével látunk el – rendben van. Minden az evolúciós folyamat része. Emberi szempontból lehet valami rossz – spirituális szempontból akkor is minden rendben van. Ugyanis ezek csupán utak, eszközök, amiket egyikünk-másikunk választ magának a Földre születése előtt, hogy elérje azt, amit mindannyian megérdemlünk: ne kelljen másik inkarnációban visszatérnünk a Földre, ahol olyan kevés a szeretet.
Te sokat tehetsz érte. Mindannyiunknak és minden pillanatban rendelkezésére áll a jobbítás lehetősége.
2022. OKTÓBER 8., SZOMBAT 10:00-12:30: A MEGBOCSÁTÁS MŰVÉSZETE. Szebb Életért Központ, Budapest.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.