Alig pár éve, hogy be voltunk zárva, voltak olyanok is, akik karanténba. Most kicsit más a helyzet, inkább magunktól bezárkózunk, mert a józan ész azt diktálja, hogy amennyire csak tudunk, ebben a kíméletlen kánikulában legalább magunkra vigyázzunk.
Közös az akkori és a mostani helyzetben: látszólag rajtunk kívül állnak az okok, az ember ily módon tehetetlen…
Csakhogy a körülmények soha nem a véletlen játékai, valahogy az életünkbe jönnek, hogy számunkra sok-sok tanítást hozzanak. A tanítások pedig addig ismétlődnek – amint tapasztaljuk -, amíg meg nem változunk, meg nem változtatjuk a dolgokhoz való viszonyunkat, vagyis: fel nem ébredünk.
Visszatérve a bezárkózás kérdésére: még ha olyan különös is, a megoldást magunkban kell megtalálnunk. A látszat az, hogy jön a kánikula, elkezdjük kívülről hűteni magunkat, egy idő után pedig még nehezebben toleráljuk a folytonos verejtékezést, az éjszakai hánykolódást, a kialvatlanságot, az önmagát ismétlő és semmi jóval nem biztató időjárási prognózisokat…
Nos, megfoghatjuk a dolog másik végét is. Milyen sokat segíthetne, ha magunkban lehűtenénk az indulatainkat, az ellenkezést, a küzdelmeket, a győzelmet soha nem hozó háborgásainkat?!
Mert ha megbékélünk, akkor megbékél az Anyaföld is. Más lesz a légkör, a béke harmóniája és nyugalma hatással lesz mindannyiunk energiájára.
Szóval kevesebb füstölgést, gyúlékony haragot, szikrázó dühöt és önemésztő elégedetlenséget kívánok. Emlékezz: a tested legnagyobb része víz, ami őrzi az információt. Képes vagy rá – belülről (is) hűtsd le.
HOGY MEGTALÁLD A BÉKÉDET, KÖNNYEBBEN TEREMTS MAGADBAN HARMÓNIÁT ÉS NYUGALMAT, ELVÉGEZHETED, VAGY AKÁR MEG IS ISMÉTELHETED A HO'OPONOPONO TRÉNINGET.