Abban a hitben él az ember, hogy ha tervez valamit, akkor elkerüli a bizonytalanságot. A bizonytalan, az ismeretlen nem elfogadható, mert az elme nem képes arra, hogy irányítsa, uralja. Ezért elfogadja azt a hiedelmet is, hogy ha hosszabb távra tervez, akkor még kevésbé van kitéve a bizonytalannak. Annak a kezelhetetlen, rémisztő, félelmetes következő percnek, hétnek, évnek vagy korszaknak…
Tévhitek, hiedelmek, ami elaltatják az éberséget, táplálják az ego mindenhatóságát, és elhitetik vele, hogy a tervezés az aztán bizonyosságot jelent.
Nos, ha van fontos tanítása, megszívlelendő figyelmeztetése a jelen kornak a mai ember számára, akkor az az, hogy semmi nem biztos, amiről eddig azt hitte, pontosabban szerette volna hinni.
Eddig sem volt semmi biztos – csak a bizonytalan. Hogy is hihetjük, hogy bármi ugyanúgy működne, mint korábban?! Minden és mindenki változik, ráadásul minden egyes pillanatban. Tehát, amit most tervezek (mert azt hiszem, hogy látom a jövőt és látom a tervem idejére megjósolható kimeneteleket), azt a mostani tudásommal, a saját szűrőimen át, a korlátozott képzeletemmel és a valóságból az elmémmel felfogható igen csekély információmennyiséggel teszem. És ha csak egy, csak egyetlenegy körülmény, mozzanat, helyzet, vagy az általam elérhető információ módosul – borul minden, esik szét, mint a megmozdított pókháló.
Márpedig ez van. Az ember mégis abban ringatja magát, hogy ő majd megoldja az élete nagy kérdéseit, hiszen pontosan tudja, hogy mire van szüksége, mi a megfelelő és a tökéletes neki.
Az ember egyedül nem képes rá. Itt az ideje az ébredésnek. Célszerű – mert úgy sokkal könnyebb az élet – felismernie, hogy létezik a sajátjánál intelligensebb elme, ami érte van, nem pedig ellene. És nincs is senki ellen. Ellenségnek, ellenfélnek, az élet nehezebbnek tűnő helyzeteit büntetésnek csak a tudatalatti programok, hiedelmek, adatok és emlékek tekintik. És ez csak azért történik, hogy felébresszék az embert. Mert a helyzetek bizony addig ismétlődnek, amíg meg nem tanuljuk azt, amit tudnunk kellene. És amit tudtunk is, mielőtt a Földre jöttünk. Csakhogy annak a léleknek jóval magasabb volt a rezgése, és amikor testet öltött erre az életre, feledésbe ment a születése előtti terve nagy része.
Semmi nem bizonyos, csak a bizonytalan. Ez teszi az életet élhetővé, érdekessé, izgalmassá. Lehet úgy kelni naponta, hogy a tenyeremet dörzsölve várom a mai csodákat. Kíváncsisággal teli nyitottsággal lesem a helyzeteket, a felbukkanó embereket, a tanításokat, a lehetőségeket. Nincs olyan mozzanata az életnek, ami ne adna lehetőséget a fejlődésre, a jobbá válásra, az alázatra vagy a türelemre.
Nem lehetsz előrelátó, mert nem vagy az. Van annál sokkal fontosabb: edzeni a hitedet, felszínre hozni a bölcsességedet, és mindenekelőtt emelni a rezgésedet. Amint képes vagy kívülről, majd felülről szemlélni az életedet, meglátod az utadat, felismered a feladataidat, megtalálod azt a küldetést, ami a számodra és mindannyiunk számára szolgálat.
Ilyen a bizonytalan bizonyossága. Nem tudhatjuk előre. Ez az élet gyönyörűsége! Hála érte.
ITT MEG IS HALLGATHATOD.