Az élet nagy kérdéseinek legfontosabbika a teremtés kezdete óta az, hogy KI VAGYOK ÉN?
Abban a hitben növünk fel, hogy emberek vagyunk. Aztán előbb vagy utóbb, megtapasztaljuk, hogy sokkal többről van szó, mint fizikai testről, hiszen ennek számtalan jelét látjuk, érezzük, halljuk. Valami megmozdul bennünk, mintha olykor kicsi lenne a fizikai testünk. Emlékszel olyan esetre, amikor az öröm vagy a fájdalom majd’ szétfeszítette a mellkasod?
Szeretjük a dolgainkat hárítani, a felelősséget kívülre helyezni, mert ráfogni valakire tényleg a legkényelmesebb „megoldás” minden problémára. Ha már egyszer adva van a Mindenható, akkor passzoljuk is, ő tehet a világ minden bajáról.
Jelen esetben nem az elnevezés, nem a vallási vagy spirituális hovatartozás a döntő, hiszen mindannyian tudjuk, még ha tagadjuk is, hogy létezik valamiféle erő, az emberi elménél intelligensebb energia, amely teremtette a természetet, a bolygókat, az embert… Tudjuk, érezzük, tagadni a létezését a legkevésbé sem lehet. Más és más néven nevezzük a sokak számára még láthatatlant, megfoghatatlant, de mindannyian ugyanarról beszélünk, csupán a hozzá kapcsolódó hitrendszereink térnek el egymástól.
Ami most a legfontosabb, hogy fel kell ébrednünk. A világban uralkodó pánik, félelem, zűrzavar, káosz nem véletlenül keletkezett és tartja markában az emberi nem jelentős részét.
Mindenért lehet felelőst keresni, lehet a másikra vagy sokakra mutogatni, minden hírhez és álhírhez hozzátenni és belőle elvenni, de egy bizonyos: ettől még nem fognak megoldódni az emberiség jelenlegi problémái.
Úgy teszünk, mintha nem látnánk, hogy nem tudunk semmit. Olvasunk ezt-azt, tanultunk ezt-azt, kombinálunk az elménk igencsak szegényes korlátain belül – és amint tapasztaljuk, ettől sem jutunk előbbre.
Foghatjuk a Teremtőre, Istenre, a Természetre, bárkire ennek a látszólag kezelhetetlen helyzetnek a kialakulását – ezzel megint csak nem haladunk. Még csak meg sem nyugszunk tőle, hiszen folyton újabb és újabb impulzust kap a dühünk, a vádaskodásunk, a felelőtlenségig fokozott nemtörődömségünk vagy éppen a túlzásba vitt aggodalmunk.
Van valami, ami nagyon fontos, mégis kihagyjuk a számításainkból: Isten szabad választást adott az embernek a teremtésekor. És bizony a szabad választás felelősség. A pillanat felelőssége. A szabad választás a miénk, nem ruházható át senki másra, sem a családfánkra, sem az aktuális kormányra, sem a sajtóra, sem a fizetett vagy nem fizetett hisztériakampányokra.
A szabad választás szabadság. Szabadon eldönthetjük, hogy mire vagyunk vevők. És nem csak eldönthetjük, hanem el is döntjük. Akkor is, ha a választásunk nem tudatos, ha csak utólag jövünk rá, hogy az a bizonyos döntésünk nem is illik bele az értékrendünkbe, az egyébként békében és szeretetben áramló életünkbe.
Nincs más út, mint a felelősségvállalás, az ébredés, a tudatos teremtés, hiszen ha akarjuk, ha nem, mi magunk teremtjük az életünket. Nincs olyan, hogy ki vagyunk szolgáltatva. Nincs olyan, hogy ehhez mi kevesek vagyunk. Mindig van segítségünk, a legkilátástalanabb helyzetekben is. És amint a káosz túlmutat minden felfoghatón, úgy a segítség is kívül esik az elme által befogadhatón…
Én Istennek hívom. Lehet tagadni, vagy lehet vele együttműködni, hozzá kapcsolódni. Ehhez nem szükséges vallást gyakorolni, templomba vagy szertartásokra járni, de nélkülözhetetlen az elménket kinyitni, és az Istentől kapott szabad választással bölcsen élni.
Mi kellhet még, hogy felébredjen az emberiség? Még nagyobb tűzvész? Még több háború? Még nagyobb egyenlőtlenség? Még nagyobb pánik? Még nagyobb járvány? Nem hiszem. A kijárat egyszerűbb és közelebb van, mint hinnénk. Az a kijárat, hogy egyenként és mindannyian felelősen élünk, törekszünk a békénkre, és tudomásul vesszük, hogy a vonzás törvénye senkit nem kerül el. Azt kapjuk, amit adunk. Azt vonzzuk be, amire fókuszálunk. Azzal manipulálnak minket, amivel mi magunkat hagyjuk.
Mondhatnám, hogy kövesd a legkönnyebb utat – de tudom, hogy az elmének nem tetszik az, ami túl egyszerű, túl könnyű, és persze, semmi köze nincs a jelen helyzethez… Rendben is van, ne hidd el, amit mondok. De legalább próbáld ki. Nem veszíthetsz vele, csak nyersz. Visszanyered a békédet, az én békéjét. Legalább kis időre.
Az áramszünet kellemetlen, de megbékélünk vele, ha előre jelzik, hogy tervezett karbantartás vagy javítás folyik. Így is, úgy is kellemetlen, de legalább tudjuk, hogy mire számítsunk. De mi van akkor, ha bennünk alszik ki a fény? Ez soha nem előre tervezett, még kevésbé kapunk értesítést arról, hogy mikor és miért történik meg…
Ha valami hiányzik a mai világból, az a spiritualitás. Földhözragadt, az anyagba kapaszkodó, az értéket a pénzpiacon jegyzett mértékegységgel méricskélő ember eltévedt. Útvesztőben találja magát, az elme labirintusában. Gondolkodni csak feketében és fehérben, jobb vagy bal oldalban, mindenesetre, az általa kitalált és felragasztott címkékben képes.
Naponta figyelsz a tisztaságra, a ruházatodra, a frizurádra. Minden reggel tükörbe nézel, mert fontosnak tartod, hogy lásd magad „külső” szemmel.
Akkor érzed jól magad, ha a tükör szerint nagyjából rendben vagy. És vajon folytatod-e tovább? Vajon mit mutat az aurád? Amikor a tükör jó képet mutat, de nem látod a rezgésedet, a gondolataidat, a tudatalatti emlékeket, ítéletek, véleményeket, programokat…
Tudod jól, hogy vigyáznod kell magadra, mert ezt senki más nem teheti meg helyetted. Talán már azt is tudod, megértheted, hogy ha magadra vigyázol, vigyázol mindannyiunkra is. Mert közös az élettér, mert a feladat most nagyon egy: emelnünk kell a rezgésünket, a tudatossági szintünket.
Már nem söpörhetjük a szőnyeg alá. Nincs is miért. Vélt és valós „igazunk” hajtogatása olyan világot teremtett, amilyenben élünk. Versengünk, igazságot osztunk, öljük egymást…
Létezik a könnyebb út, és én rátaláltam. Nem is adnám semmiért: békét hozott az életembe, segít minden helyzetben, és amióta ezt az utat járom, minden könnyebben, sőt, könnyen érkezik.
„A probléma nem probléma, hanem ahogy reagálunk a problémára, az a probléma.” Dr. Ihaleakalá Hew Len
Ismerősen cseng ez a nehezen megjegyezhető név? Jó néhány évvel ezelőtt már találkozhattál vele a Magyarországon először megjelent Ho’oponopono-könyv lapjain. Ő az a pszichológus-sámán, aki egy hawaii állami kórház veszélyes bűnözőként fogva tartott, elmebetegeknek titulált pácienseit úgy gyógyította meg, hogy nem is látta őket. Csupán a kórlapjaikat vette elő, és a Ho’oponopono technikáját alkalmazva tisztította az erőszakkal, a betegségekkel és az illető rabokkal kapcsolatos, több életen át felhalmozódott emlékeket.
Igen, Isten időnként megrázza a Földet. Mindig megtalálja a módját, hogy ébressze az emberiséget. Időnként cunami jön, aztán soha nem látott vulkánkitörés - olyan dolgok, amik előtt tehetetlenül áll az emberiség.
Micsoda kérdés! Kitől kérdezzük? Ki az, aki választ adhat erre? És egyébként is, minek mikor lesz már vége? Rossz álomként éljük meg a jelent, miközben rengeteg dolgunk van vele.
Az oldal cookie-kat (sütiket) használ a kellemesebb felhasználói élmény érdekében. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulásodat adod, hogy elfogadod őket.ÉrtemNem egyezem bele.
Privacy & Cookies Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.